Movie: Step Up 1 (2006), 2 (2008), 3D (2010)

A Step Up filmek főszereplője a tánc, de ezt már az alapján is megállapíthatjuk, ha csak a borítót nézzük. 2006-ban jelent meg az első film, 2008-ban követte a folytatás, a harmadik pedig 2010-ben került a mozikba, méghozzá 3D-ben, ami kicsit vicces is, hiszen pont a harmadik részről beszélünk. A negyedik rész idén jött ki, azonban én azt még nem láttam, ezért talán egy külön posztban teszek róla említést. A történet egy olyan szívós kérdést dolgoz fel, mint a fiatalok jövője, amit nehéz utakon, az iskolán keresztül vagy anélkül tesznek meg. Ezenkívül a nehézkes családi hátterek és azok gondjai, ami ezzel az időszakkal jár. Azért is kemény téma ez, mert a tinédzserek legtöbbjét sújtja manapság ez a probléma, hogy merjék-e az álmaikat követni (mert a hangsúly a filmben az álmokon és azok megvalósításán alapszik), vagy esetleg a szülők által kijelölt utat válasszák, amiért büszkék lehetnének csemetéjükre. Sokaknak a hova születésük is gondot okoz álmaik eléréseb, és ezeket leküzdeni vágyó fiatalok jelennek meg a filmben, méghozzá a tánc irányzata formájában. Azért is érdekes ez, mert a tánc egy kifejezése érzéseinknek a testünkön keresztül, ami nagyon közkedvelt ugyebár. Egyfajta művészeti ág, s mint a legtöbb tinédzser is szeretnek a művészetek felé húzódva álmokat kergetni, azonban ha egy nagyobb csalódás éri őket, akkor a legtöbb felhagy ennek a kergetésével, és unalmas felnőtté válik. A filmben szereplő tinédzserek ez ellen küzdenek, rengeteg önkontrollal, kitartással és odaadással. Amolyan példát próbálnak mutatni, és erősítés szimbólumaként megjelenni. Hogy ez mennyire sikerült a filmnek? Mindjárt kifejtem a véleményem.

Tehát az első részben megismerkedhetünk azon gyermekekkel, akik úgymond az "utca" szabályai szerint élnek, nem tudják mit kezdjenek magukkal, és próbálnak valami szebb jövő felé kacsingatni a rossz úton. Ha kifejezhetem magam így. Főszereplőnk egy olyan srác, aki egész életében soha nem küzdött semmiért keményebben, amikor nehézre fordultak a dolgok, akkor elmenekült. A tánc az, amiben megtalálja önmagát, kifejezi, hogy mit érez, és ez szerint él. Könnyen balhéba keveredik, az iskolában sem teljesít túl jól. Hogy miért lett ilyen? Pontosan azért, mert gyerekkorát nevelőotthonban töltötte, s az utca edzette. Egyik buli után, ahol szintén balhézott, s kipaterolták őt, meg legjobb barátját, s annak öccsét, elmennek egy művészeti iskolába, s ott hatalmas károkat okoznak, azonban Tyler, főszereplőnk megmenti barátait azzal, hogy magára vállal mindent. Takarításra ítélik, méghozzá az iskolában. Ott ismerkedik meg egy Nora nevű táncosnővel, aki vizsgáira készül, és élete fordulópontjára, azonban táncpartere lesérül, s nem talál valaki olyat, akivel próbálhatna. Tyler észreveszi, felajánlja, hogy majd ő gyakorol vele, és ekkor jön az a pont az életében, amikor végre valamit szeret csinálni, jól is csinálja és küzd is érte. Előtérbe helyezi a régi életével szemben az újat, ami az élet iróniájából, pontosan egy nagyobb balhéból adatott meg neki. Partnerével összehangolódnak, és valami csodálatosat hoznak létre. A film hatalmas pozitívuma, hogy valami olyat vesz el, amit nem lehet pótolni, s legjobb barátjának öccse életét veszti. Ez azért pozitívum, mert valami kis darabot kapunk abból, hogy milyen nehéz és súlyos helyzetben élnek azok, akiket az utca edzett olyanná, amilyenek lettek, s azt az életstílust követték. Azonban ezen tragédián is túl lehet lépni valamilyen szinten, és a háborgó legjobb barát is belátja, hogy Tylernek ez lesz a legjobb. Ami még nagyon figyelemreméltó a filmben, hogy nem hagyták figyelmen kívül ennek a srácnak sem az álmait, és beszámoltak róla, hogy ő a kosarazás útján lépne tovább. Egészen addig nem látja szépnek ezt az utat, amíg Tyler bebizonyítja neki, hogy igenis merjen küzdeni az álmaiért és azért, amit szeret csinálni. Hatalmas buckákon ugyan, de főszereplőnk elér odáig, hogy a végén hatalmas és tökéletes műsort mutatnak be Norával, akinek lehetősége van a tánc útját választani ezután, s Tylert is átveszik a művészeti iskolába, hogy tovább tanulhasson. A történet szépen, pozitívan zár. Rengeteg tanulnivalót hoz maga után, s a táncnak köszönhetően az emberben felgyújtja azt a lángot, ami eddig csak pislákolt. És az, aki ezt a lángot képes is megtartani majd ezek után, na az megérdemli az elismerést. Az első film itt lezárul.

A második filmben egy már régi ismerőst köszönhetünk főszereplőként ismét, méghozzá azt a kislányt, akivel Tyler anno együtt lakott. Sőt, Tylert is láthatjuk még egy tánc erejéig a vásznon, és annak is szemtanúja lehetünk, ahogyan pátyolgatja, s elindítja végre egy járható úton. De ne szaladjunk ennyire előre.

Főszereplőnk tehát Andie lesz, aki egy lázadozó lány, édesanyja meghalt, ezért annak egy barátnőjénél lakik. A lány tagja egy tánccsapatnak, akik 410-nek nevezik magukat, és a történet középpontjába a Streets nevezetű verseny áll, ami nekik az álmaik megtestesítője, hogy elismert táncosok lehessenek. Azonban Andie túl sok bajt kever otthon, és mikor már nevelője elköltöztetné messzire, megjelenik Tyler, és ráveszi a nőt, hogy írassa át a lányt a marylandi művészeti iskolába, pont abba, ahova ő is járt. Elkezdődik az iskola, furcsa arcokkal találkozik mindenütt, és a legnagyobb probléma az, hogy Andie csak az utca táncát ismeri, a többi műfajról nem igazán vannak ismeretei, ezért ez neki nagyon nehéz. Eleve úgy kerül be a válogatás után (mivel nem tetszik az új igazgatónak a stílusa), hogy pont az igazgató öccse hergeli fel az igazgatót, hogy vegye fel a lányt, azonban neki ezzel rengeteg munkája lesz. Mindenféle különböző táncstílusokra próbálja megtanítani, ami különórákat jelent, és azt, hogy nem tud próbálni a csapatával a Streets-re, amit a 410 nem vesz valami jó néven. Ki is dobják, és a lány teljesen ki lesz ettől, azonban jön az igazgató öccse, becses nevén Chase, hogy kihúzza a slamasztikából. Egyedi csapatot alkotnak azokból az emberekből, akik bár nagyon tehetségesek, mégsem akarják őket szerepeltetni, észrevenni és kiélezni. A film legnagyobb iróniája pedig ez, hiszen legtöbben azt hinnénk, hogy egy művészeti iskolában talán engedik az embert kiteljesedni, de kiderül, hogy még itt is elnyomják őket, és ez talán lehet attól is, hogy csak a legjobbakat fejlesztik tovább és tovább, akikben meg megvan a tehetség, de sok munkával lehetne felszínre segíteni, azt hagyják elsüllyedni. Ez segít talán egy kicsit reálisan is látni a világot. Mindenesetre ez nekem nagyon tetszett, de ugyanakkor rendesen meglepett, hiszen én is ebben a tévhitben éltem. Ha az ember jobban belegondol, akkor rájön, hogy épp ésszel belekavargatva tényleg így van.

Tehát elkészül a csapat, akiket rengeteg fura, de tehetséges ember alkot. Jól megy a felkészülés, de össze kell hangolódniuk, és ez nehezen megy. Nem úgy nyomják, ahogy az utcai táncosok, számokra és pontos időre tudnak indítani, mindent a terv szerint. Elmennek az egyik híres szórakozóhelyre, és ott a 410-el szemben nagyon is leégnek. A lelkesedés itt alábbhagy, ráadásul később az egyik tánctermet teljesen tönkre is teszik, s az egész balhét Andie viszi el, tehát mennie kell az iskolából. Ami annyit jelent, hogy a nevelője elküldi egyik távoli rokonához. Na de aztán egy fontos estén az iskola életében kiderül, hogy pont akkor lesz a Streets, és Chase úgy dönt, hogy nem fogja feladni, a többiek pedig vele tartanak, ráveszik Andiet, hogy csinálják meg, és aztán már ott is vannak a Streets-en. Bár nem hagyják őket táncolni, Andie csodálatos szónoklatot tart, majd kimennek a szabadtérre, hogy ők akkor is megmutatják mit tudnak. Eső, kevés fény = valami elképesztő eredmény. De most komolyan. Az, amit ott ők levágnak valami hihetetlenül szép és fergeteges.

Fontos kiemelnem pár szereplőt, például Moose-t, akit elsősorban azért, mert ő lesz az alapja a harmadik filmnek, másrészt mert akkora arc, hogy az nem igaz. Jó a szövege, nagyon jól táncol, és igazából az egyedi stílusa által elnyomott gyerek tökéletes példája a filmben. Nagyon fontos szerepet kap, hiszen ő lesz az első barátja Andie-nek a művészeti suliban, és ő egy kihagyhatatlan figura mindenhonnan. Chase is nagyon fontos, legfőképpen azért, mert személyes kedvencem. Oké, nagyon jól néz ki. Túl jól. Komolyan! Rá kell nézni és BOOM már szerelmes is vagy. Az ő karakterét még azért is kedvelem, mert bár népszerű az iskolában, az igazgató fia meg minden, de felemelte azokat, akikkel majd a végén táncol. Ó, és nem utolsó sorban naaagyon jó táncos is. Az ő karaktere kihagyhatatlan a sztoriból. Tehát a végén minden nagyon jóra fordul. Összegezném a kettő filmet így együtt, hiszen a harmadik már rengeteg mindenben különbözik az első kettőtől. A koreográfiák mindenhol kifogástalanok, valami újak és valami nagyon jók. Az első fő tánca nagyon emlékeztetett a Dirty Dancing-ére, de talán csak a hely miatt lehetett, azonban az is nagyon jó. Ötvözték a női szépséget a lazább pasistílussal. A másodikban még lazábbra vették a figurát, főszereplő lányunk, Andie is teljességgel a street dance-t táncolja, de ettől még bemutatta, hogy tud nagyon nőies is lenni. Kevés főszereplő nőre mondom azt, hogy szeretem, de Andiet imádtam. És úgy őszintén a kettő jobban is tetszett, mint az egy. Mind megvalósításilag, mind történetileg, mind tánc szempontjából. Főleg a karakterek szempontjából. A főszereplőknek amúgy így is, úgy is sikerült megvalósítaniuk azt, amiért küzdöttek, és nagyon is keményen. A zenék pedig nagyon a helyükön vannak. Személyes kedvencem a kettőben van, a végén, és ez pedig a Timbaland - Bounce. Hallgassátok meg, megéri.

A harmadik film már most mondom, hogy nem jó. Sajnálom azokat, akiknek tetszett, de nekem hatalmas csalódás volt, és mindjárt kifejtem, hogy miért. Főszerepünkben most Moose áll, aki abbahagyta a táncolást, és gyerekkori barátjával (aki mellesleg lány) egy egyetemre mennek. Moose műszaki szakra. Azt hiszem. Természetesen az anyja és az apja unszolására, pedig semmi kedve ezt csinálni. A táncolást abbahagyom szentvésetet már rögtön aznap megszegi, hogy az iskolába érkezik, hiszen megpillant egy limitált kiadású Nike cipőt, és egyből a tulajdonosa nyomába ered. Hát ennél fogva köt ki egy táncolós brigád előtt, akiket körbe áll egy csapat fiatal. Moose közelebb próbál kerülni, de a végén belökik a kör közepére, és hát megmutatja mégis mit tud. Egy olyan embert győzött le táncolásban, akit nem kellett volna, de a rendőrök is jól megkergetik, és a Nike cipős srác menti majd ki. Megmutatja azt a helyet, ahol él, és ahová rengeteg tehetséges táncost gyűjtött össze. Beveszi Moose-t is a csapatba, azonban neki a sulira is készülnie kell. Ismét sok mindent kihagy a tánc miatt, és lám-lám, ennyi volt a fogadalma. Egy hatalmas versenyre készülnek, ahol rengeteg pénzt nyerhet a győztes csapat. Nagyon nagy kavalkád van a filmben, és azalatt a 107 perc alatt annyi minden történik, hogy nem szeretném felsorolni elejétől a végéig. Kezdjük elemezni. A történetre Moose-ra alapul, ő tartja egyben az egészet. Nélküle szétesne és darabokra törne. Van egy főbb szereplőnk, Luke, ugye a Nike cipős srác, aki vezeti a Kalózok néven futó tánccsapatot. Rengeteg gondja van, szomorú, ugyanakkor szép múltja, és elszántsága, hogy azoknak az embereknek, akik a csapatában vannak, otthont biztosítson, és az álmaikat elérhetővé tegye. Nagy teher, de csodálatosan oldja meg egészen a film csúcspontjáig, amikor is valami teljesen más ember lesz belőle, és olyan random dolgokat csinál, hogy nem fogjuk fel mégis ki ez az ember. Persze neki kell lány is. A színésznő borzalmasan alakítja a szerepét, bár jól táncol, ezt nem tagadom. Az ellenfelük, akiknek már nem tudom a csapatnevét, egyszerűen viccesek, és ezzel jellemeztem is őket. Random dolgokat tesznek random célokért, de röhögve se hinné el az ember, hogy ezek az álmaikért küzdenek.

A film olyan egyértelmű alapokra támaszkodik, hogy keresve se találnánk ehhez hasonló kiszámítható filmet. Minden egyes pillanatban, sőt már az elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Míg az egy-kettő tudod meglepetést okozni, ez egy picit sem. A színészek sem voltak a toppon, és ha nem lett volna ott Moose karaktere és színésze, azt hiszem a film egy csődtömeg lenne. A probléma ott gyökerezik, hogy a készítők egy teljesen más világba próbálták áthelyezni a történetet. Míg az első két részben a marylandi művészeti suli adja az alapot, addig itt egy teljesen más hely, és itt most bele kellett rakniuk egy új iskolát, új diákokat, új célokat,új táncosokat, új embereket, és mindezt egy már ismert köré építeni. Míg az elsőben az új dolgok kavalkádját jól oldották meg, mint egy alapfilmben, addig a harmadik a folytatás miatt kiszorult ebből, és nem volt képes a rengeteg új információt jól és káoszmentesen adagolni. Nem mondom, a táncjelenetek bár alulmaradtak az első két filmhez képest, de voltak nagyon jók. Például amikor párbajoztak. Az első párbajban a fehér poros megoldás fantasztikus, a második párbajban pedig visszahozták a második film fő táncának vizes jellegzetességét, és jó volt végre valami ismerőst megpillantani a történetben. Ennek a résznek a fő tánca is ütött, de a köztes táncok nem voltak a kedvenceim. A legjobban azt oldották meg, hogy sok stílust sikerült egy műsorba belesűríteniük, és ezt nagyon szépen oldották meg, az összhang nagyon jó volt. Ami még számomra zavaró volt, hogy bár a kettő végén Moose összejön egy lánnyal, ezt a harmadikban egy percig sem hangsúlyozzák, és beraktak a srác mellé egy gyerekkori barátot, aki fülig szerelmes belé, és a végén egy csókkal végül is ők is jelzik, hogy hoppá, most már együtt vannak. Nem tudtam követni. Nekem kell az, hogy konkrétan megmondják, az a kettő akkor ott szakított, és így szabad a pálya a régi kis barát előtt. Nagyon jó, elgondolkodtató és ösztönző film a Step Up, nem hiába szeretik sokan. Egy új világot, a tánc világát mutatnak be nekünk, azoknak, akiknek ez még ismeretlen. És azoknak, akiknek nem az... hát ők garantáltan élvezni fogják, mert szépen kidolgozott. Step Up 1: 4/5 Step Up 2: 5/5 Step Up 3: 3/5