asd

Kaptam pár órával ezelőtt valami fogalmam sincs mit Nikától, ami vonzza maga után a kérdéseket, amiket ő tett fel, illetve elméletileg írnom kell tizenegy dolgot magamról. Meg még van egy-két szabálya, de hát én szarok rá, és csak kitöltöm, továbbadni nem fogom. asd

Akkor az a tizenegy dolog magamról.

Első. Imádom a fantasyt.

Második. A könyveket is nagyon szeretem. Sőt, imádok olvasni. Mostanában nagy Végzet Ereklyéi és Éjangyal trilógia rajongó lettem. De a Harry Potter pl örök kedvenc. És még sorolhatnám. Az AC könyveknek most fogok nekiesni.

Harmadik. Nem szeretek hazudni, és nem szeretem a hazug embereket.

Negyedik. Imádok állandóan történeteket kreálni a fejemben, amiknek nagyrészt az én karakterem a főszereplője, amit általában magamról mintáztam. Ezt csinálom elalvás előtt, a buszon, vonaton, amikor elbambulok. Zenére meg általában MV-t (music video) csinálok a fejemben, mind filmmel, animével vagy akár a saját történetemmel.

Ötödik. Tetoválás és piercing mániás vagyok, de azt hiszem ez lassan a testemen is tükröződik.

Hatodik. Imádom az animéket, mangákat. Egy-két visual novel-el is játszottam, de azt hiszem azok annyira már nem fogtak meg.

Hetedik. Szeretem a veszélyes dolgokat. Sok hülyeséget megcsináltam már életemben, de a például igazi fegyverrel még nem lőttem, és az mindenképpen ki szeretném próbálni. Minél többet szeretnék megtapasztalni a világból.

Nyolcadik. Szeretem a változásokat. Még a szobámat sem tudom az eredeti állapotában megtartani egy évnél tovább, mert mindig átrendezem.

Kilencedik. Van egy csomó elérhetetlen és idióta álmom. Mint például bestseller fantasyt írni, vagy felfedezni saját magamnak, hogy tényleg élnek a földön alvilági lényeg, tehát léteznek vámpírok, tündérek és egyebek. Már gyerekkoromban is hittem bennük, és azóta is mindig várom, hogy összefussak egy lehetetlen helyzetben eggyel. Vagy kiderüljön rólam, hogy valami természetfeletti hatalommal bíró különleges valaki vagyok. Mindegy lenne, csak valami szokatlan, a fantasy világában előfordulható dologról legyen szó.

Tizedik. Nagyon szeretem az angol nyelvet, és ha tehetem, akkor úgy beszélek, úgy olvasok és nézek filmeket. Bár vannak pillanatok, amikor már attól is besokallok.

Tizenegyedik. Szeretem a számítógépes játékokat. Méghozzá nagyon is. Mert egy olyan világba visznek el kicsit valósághűbben, amibe nem mostanában juthatnék el. De azért én még reménykedek. Addig pótlásnak jók lesznek a számítógépes játékok.

És akkor megválaszolom Nika kérdéseit.

Első: Van OTP-d bármilyen sorozatból, filmből vagy animéből vagy bárhonnan? - Van. Méghozzá nem is kevés. OTP-kből áll ki az agyam.

Második: Hogy néz ki a kedvenc polcod? :D - Tele van CD-kkel, mangákkal, kék és hosszú. Igazából itt van a gépem mellett, így kéznél van, bár általában nem használom, mégis a kedvencem, mert itt tárolom a mangáimat.

Harmadik: Egész CD-ket hallgatsz, mikor elindítod a zenét, vagy csak bizonyos számokat össze-vissza? - Mikor milyen kedvem van.

Negyedik: Csináltál már illegális dolgot? - Csak olyat szoktam.

Ötödik: Vannak nagy, megvalósítandó álmaid, vagy csak éldegélsz? - Természetesen vannak álmaim, és mint egy idióta bolond futkosok utánuk. De hát ettől szép az élet.

Hatodik: Introvertált vagy extrovertált vagy inkább? Az alapszemélyiségednek vagy későbbi tapasztalatnak köszönhető? - Villogsz, hogy ilyen kifejezéseket használsz?:DD Amúgy szerintem inkább a kettő között. Nem igazán szeretek barátkozni, mert úgy vagyok vele, hogy nincsenek is barátaim, hiszen senkit nem szeretek annyira közel engedni. Azonban azt hiszem általában ez könnyen megy, mert csak odamegyek valakihez, és elkezdek vele dumálni, ha úgy tartja kedvem. Engem is sokan szoktak leszólítani egy kis beszélgetésre például a buszon.

Hetedik: Mennyire befolyásolnak a könyvek vagy filmek, vagy úgy alapvetően a művészi alkotások? - A könyvek nagyon is, de mindenképpen csak akkor, ha nagyon tetszett az adott mű, és egyet is értek a nézeteivel. A filmekről ugyanezt már nem tudnám elmondani, mert annyira nem vagyok hatalmas filmes, és inkább csak akkor veszek elő egy-két filmet, amikor már tényleg nagyon nincs mit csinálnom. Alapvetően a művészi alkotások viszont tényleg befolyásolhatnak, például egy festmény, egy kép vagy ilyesmi, mert az elindíthat bennem valamit, ha olyasmit képes magából sugározni. De ehhez tényleg nagyon jónak kell lennie.

Nyolcadik: Mennyire szeretsz nyelvet tanulni? Van olyan, amit szívesen tanulnál, de nincs rá lehetőséged? - Nagyon szeretek nyelvet tanulni, de nem mindegyiket, mert például a németet utálom, mégis kénytelen vagyok, mert talán egyszerűbb az angol után, mint a francia. A francia amúgy is túl elegáns hozzám. És nem is szimpatikus. De amúgy ami szimpatikus nyelv, azt szívesen tanulom/nám. Lehetőségem nyilván neten lenne sok nyelvre, csak nem bízom az ilyen dolgokban, és egy tanár mindig mindent jobban el tud magyarázni, mint az internet, és az kicsit személyesebb is. Japánt vagy kínait biztos tanulnék majd egyszer, de az egyiptomi hieroglif írás is nagyon tetszik, illetve a latin is érdekesnek tűnik. Érdekesnek tartom az egész nyelvi dolgot.

Kilencedik: A vadállatokat vagy a háziállatokat szereted jobban? - Vadállatok. Titokzatosabbak és van bennük kihívás.

Tizedik: Van kedvenc tollad/füzeted/bögréd/akármilyen tárgyad, amihez feltétlenül ragaszkodsz, és csak azzal vagy hajlandó dolgozni bizonyos dolgokkal kapcsolatban? - Csak kettő. Egy plüssállat és a Hidan-vallásos nyakláncom. Olyan meg nincs, hogy csak egy adott tárggyal vagyok hajlandó valamin dolgozni, mert ilyen különleges cuccal nem rendelkezem.

Tizenegyedik: Ha zenét hallgatsz, akkor érdekel a szöveg is, vagy csak a dallam, a ritmus és az érzések, amiket hoz? - Mindig érdekel a szövege, imádom tanulmányozni a dalszövegeket. Leginkább szeretek magából a dalból rájönni a jelentésükre (leginkább angol nyelvű zenéket hallgatok), így van, hogy egy dalnak, amit már ismerek vagy tíz éve, még csak most jövök rá néhány sora jelentésére. Vagy a lényegére.

Winter Hunter

Elérkeztünk ismét egy újabb év elejéhez, engem meg aztán nem igazán érdekel. Először is úgy érzem, hogy egy nagyon jó szilvesztert és évet tudhatok magam mögött. És miért? Tudom, sok rossz dolog történt, de úgy összességében én jól éreztem magam, sok mindenkivel összebarátkoztam, és rengeteg boldog dolog történt velem. Valamiért a tegnap este után a bal szemem annyira fáj, hogy megdöglök tőle, de ez egyébként nem tudom miért van, vagy mi okozhatta. Örök rejtély marad. A helyesírás megint nem megy, a fejem fáj, hányingerem is van, a savam megint bassza a torkom, de! Jól éreztem magam tegnapeste, és asszem megéri. Ja, az egész napot is átaludtam. Mármint olyan fél kilenctől. Most kb olyan szinten vagyok, hogy érdekel a halált, hogy mi van. Türelmem meg aztán semmi az emberekhez.

Pont ezért van, hogy egyre többször kívánom, bárcsak egy kibaszott anime szereplő lennék, boldogan élhetném az életem és nem kéne fasz emberek hülyeségeitől olyan sokáig szenvednem. Vagy mittudomén, megyek a Bleach szereplőgárdájába boldogítani Ichigot.:D De most komolyan, akkora fájdalom van rajtam, hogy mindjárt elalszok.

Voltam hát lettem, untam hát mentem.

Ó, milyen rég is volt, nem igaz? Több, mint egy éve. Hát igen, gyorsan megy az idő. Már pár napja felkapta a fejét bennem az a gondolat, hogy újra kéne kezdeni a blogolást. Igen, azután, hogy ezt a blogot itt hagytam nyitottam egy html oldalt, és ott folytattam, persze huzamosabb ideig sosem bírtam. Mindig ígérgettem, hogy na akkor most, de sosem lett belőle semmi. Ma - azaz tegnap - végig néztem a Shiki című animét, és ez annyira elgondolkodtatott, hogy úgy gondoltam végre ideje lesz ismét nyitni egy blogot. Nem akartam visszamenni html-re, ott sok a macera, ezért blogspotra szerettem volna jönni. (Megjegyzem ennek a blogomnak a felhasználónevét és jelszavát is elfelejtettem, ezért hagytam abba a fogyatékos irkálásaimat.) Most viszont csoda történt, mert valamilyen oknál fogva (gondolom mert google fiók) egyből be voltam jelentkezve. Hát úgy örült a buksim, hogy úgy gondoltam folytatom ezt.:D Már számtalanszor visszaolvastam a régi bejegyzéseimet, sokat is mulattam rajtuk, de ma már nem hiszem, hogy tudnék a régi bejegyzésekkel hasonlatosan gondolkodni. Hogy gyorsan tisztázzunk pár dolgot: igen, a felvételim nagyon jól sikerült, fel is vettek a suliba, ahova jelentkeztem, elvégeztem az első évet, és élek.:D Rengeteg minden történt, nem szeretnék mindent összefoglalni, nem is azért kezdtem el újból ezt az egészet, hogy a köcsög életem minden percét leírjam, ahogy ezt mások teszik. A gondolataimat szeretném megosztani másokkal. Nyilván lesznek olyan bejegyzések is, ahol siránkozom majd, de remélem nagyon kevés számban. A dolgok tisztázásához még az is hozzátartozik, hogy igen, sikeresen kinőttem a nagy "rocker korszakomat".:D Ezt úgy kell érteni, hogy vittem a ruhatáramba egy kis színt, a zenei ízlésem nem csak a rock, metal, punk és hasonló műfajoknál ragadt le, ilyesmik. Mostanában inkább mindenen filózok.:D Egy ideig még talán a világ megváltásán is gondolkodtam, de aztán gyorsan meguntam. Az emberek olyan menthetetlenek, hogy az már nevetséges, de persze semmi sem lehetetlen.;)

- SPOILER VESZÉLY -
Mint már fent említettem, végig néztem a Shiki animét. Akkor most egy kis vélemény. Ez a huszonkét részes horror anime nem igazán az a vértől csöpögő, levált testrészekben gazdag történet. Egy - a mai világból már igazán hiányolható - megborzongató történetről van itt szó. Nem attól lesz horror, mert mindenkit széttrancsíroznak, ahogy manapság a horror filmekben/animékben szokás, hanem attól, hogy félelmetes, tehát nem undorodsz, hanem félsz tőle. A rajzolás és az egésznek a hangulata pedig ad egy olyan érzést, hogy nem lehet nem szeretni. Akármennyire is félsz az egésztől, valamilyen szinten biztos megfog - persze itt is lehetnek kivételek. A rajzolás meg még csak rádob egy lapáttal. Nem a szokványos ábrázolás, hanem sokkal furcsább, kevésbé reális. Mégis, ha ezt az animét nézem egy szóval ki tudom fejezni a rajzolásról alkotott véleményem: gyönyörű.

A történet egy faluban játszódik, ami elszigetelt a külvilágtól egy csomó fa miatt, amiket mellesleg temetkezéseknél szoktak felhasználni. Nincs ebben a faluban semmi érdekes, az emberek a nagyvárosokhoz képest jóval le vannak maradva, nem ismerik a divatot, semmi ilyesmi nem köti le őket. Egy lány, Megumi (akinek egyébként gyönyörű rózsaszín haja van, aww, én is akarok ilyen természetes rózsaszín hajat T_T) ezért utálja ezt az egész helyet. Elzárják őt a külvilágtól, ha valami csinosabb ruhát vesz fel a falusiak kinevetik és igazából az egész életük egy nagy unalom. Két dolog azonban odaköti: az egyik egy kastély, ami a falu szélén állt, a másik pedig egy fiú, Natsuno, aki nemrégen költözött Sotoba-ba (mert így hívják a falut). Persze ez a srác kb le sem szarja a csajt, de ebbe most ne menjünk bele.:D Tehát beköltözik abba a kastélyba a Kirishiki család, akik nappal nem járkálnak sehova, éjszaka érkeztek és senki nem tud róluk semmit, csak annyit, hogy van háromtagú a család: férj, feleség és egy kislány, no meg hoztak magukkal három alkalmazottat. Ezzel egy időben a faluban különös halálesetek kezdenek terjedni egyre jobban, mindegyik vérszegénységgel kezdődik, és pár napon belül halál következik be. A helyi klinika orvosa (Ozaki Toshio, akit szívem szerint jól kinyírtam volna) szép lassan rájön a betegség titkára, de nem csak ő, hanem Natsuno is. Azt persze nem is említettem, hogy közben Megumi is megdöglik. Aztán egyszer csak visszatoppan Tohru (így hívjak Natsu legjobb barátját) szobájába, pontosabban előkúszik az ágy alól úgy, hogy a lila hajú főszereplőnk is ott fekszik a földön. Persze ez jól meglepi, de akkor már kezdte érteni a dolgokat. A csajszi jól megharapta főszereplőnk barátjának a torkocskáját, de aztán kiderült, hogy álom volt az egész, mert Natsu hirtelen felébredt. Ezek után Tohru nem járt be a suliba, majd később meg is halt. Natsu elkezd nyomozni a dolgok után, mindent kiderít, hogy a Kirishiki család egy vámpír család, meg stb stb stb. De ezzel jól meg is szívta, mert őt is át akarják változtatni, amit Tohrura bíznak rá, aki nem szívesen, de némi unszolás után megteszi. (Megjegyzem nem mindenki változik át, csak az, aki alkalmas rá.) Miután ő meghalt, meghal az anyja is (vagy talán már előtte), az apja meg bedilizik. Elviteti egy nagyvárosi halott szállító izével a kölkét, és ugye a nagyvárosban hamvasztanak. Hurrá, akkor most mi lesz Natsunoval? Hát persze, hogy visszatér, ráadásul vérfarkasként, nem is vámpírként, akik meg még erősebbek is a vámpíroknál sőt, bírják a napfényt is.;D A lényeg végül is egy Sunako nevű lány körül forog, aki a Kirishiki család lánya. Ez a  csajszi összebarátkozik a helyi templom ifjú szerzetesével, és jókat filóznak esténként. Közben a doki kezd begolyózni a sok halál esettől, meg még a tököm tudja mi volt ott, a lényeg a végén van, amikor is ez a seggfej a tudtára hozza a falusiaknak, hogy mi folyik ott, de méghozzá úgy, hogy Chizuru Kirishiki-t kinyírja a szemük láttára. Anyád. Ezek után jön az apokalipszis, és irtanak minden kurva vámpírt, vagy ahogy közben a nevük megváltozott, Shikit. Vérfakas Natsunk sem marad ám kussban, ő is arra törekszik, hogy kicsinálja az összes Shikit. Hogy az anyját, de utálom ezért. Lényeg a lényeg a végén két Shiki kivételével mindenki meghal. Még Natsuno cica és Tohru drágaság is, hogy rohadnának meg. Natsuno saját magát nyírta ki, Tohru meg a szeretett nőjével halt. Hát nem romantikus? Basszák meg. Szóval, ha jól vettem ki az egészből, akkor az ifjú szerzetesnek sikerült megmenekítenie Sunakot, tehát ők túlélték, yuhéé. 

Én viszont nagyon fel voltam háborodva ezen a Shiki irtáson. Ők nem érdemlik meg az életet csak azért, mert emberek vérén élnek? Nem hiszem, hogy bármelyikük is akart volna vámpírosdit játszani, de nem sok választásuk volt. Azokat meg nagyon is elismerem, akik szeretik őket. Úgy gondolom, hogy mivel a túlélésükért tették ezt, ezért nem bűn. Vegyük csak például az emberek és állatok kapcsolatát. Az emberek megeszik az állatokat, olykor fordítva, de mindig csak akkor bűn az egész, ha az állatok csinálják ki az embert. Na és miért? Mert az ember azt hiszi, hogy olyan kurva nagy durranás, ezért az már nem is számít bűnnek, hogy sorra tizedelik az állatokat, de az igen, hogy az állatok tizedelik az embereket. Ó, Istenem, nem azt mondom, hogy akkor most legyen mindenki vega, de basszus. Ez a táplálék lánc. Úgy, ahogy az embereknek szükségük van az állatok húsára, és el is veszik azt, úgy a vámpíroknak is szüksége van az emberi vérre, és nekik is muszáj elvenni azt. Mindennek, ami él van érzése, tehát ez a táplálék lánc egy kurva nagy ördögi kör, amiből nem lehet szabadulni a túlélés érdekében, de ez a mészárlás a vámpírok ellen, meg a bűnösökként kikiáltás engem nagyon felbaszott agyilag. Faszom már az emberekbe, hogy nem látnak az orruknál tovább. Nagyon is elgondolkodtató, hogy akkor most mégis ki érdemli meg jobban az életet: az emberek, vagy a vámpírok. Áh, becsavarodok már ettől a sok kérdéstől, inkább csak szimplán le se kéne szarnom ezt az egészet, mert én is embernek születtem, és hiába próbálok más lenni a véremet nem tagadhatom meg. Vagy talán mégis?

Egyébként bírom ezt a kék hajú srácot.:D Tatsumi, mi? Igazi bishi.*o* Ehh.^^" Szóval bírtam.:D Meg ahogy fel tudott öltözni.. te jó uram isten. Mint egy rossz buzi, de azért szexi volt.:DD Natsunot is nagyon bírtam, főleg miután farkasemberré változott. Rájöttem, hogy a farkasemberek nagyon feltudnak öltözni valahogy.. Natsuno is miután azzá vált elkezdett hasonló ruhákat hordani Tatsumival.o: Érdekes, mindenesetre sajnálom, hogy meghaltak.:c

És akkor most búcsúzom is, mára elég volt a blogból.