Anime: Tonari no Kaibutsu-kun (2012)

Az anime egy manga adaptációja, amit én már jóval az anime kijövetele előtt ismertem és nagyon szerettem. Sokáig olvastam is, ám nem egészen addig, amíg ki volt adva, és azóta se jutottam el odáig, hogy folytassam, de természetesen ezt pótolni fogom. Amikor megláttam a 2012-es őszi animék között, akkor tényleg nagyon meglepődtem, mert egyáltalán nem volt róla értesülésem, hogy a mangát animésítik. De egyébként nagyon boldog voltam, és hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele, aztán valamiért abbamaradt, de pár hete sikerült befejeznem.

A történet női főszereplője Shizuku Mizutani, aki a szó szoros értelmében stréber. A tanuláson kívül nem érdekli semmi, nincsenek barátai, nem is hiányoznak neki. Tanul és tanul, tehát nagyon okos, otthon besegít édesapjának a boltban, édesanyja pedig az állandó munkák miatt szinte sosincs a családdal. Van egy kisöccse, akiről a történet során nem sokat tudunk meg a létezésén kívül. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az egyik tanár megkéri, hogy vigye el a házi feladatokat egy osztálytársának, aki nem hajlandó iskolába járni még az év elején történt incidens óta. Akkor állítólag a fiú nagyon szépen helyben hagyott pár felsőbb éves tanulót, és valószínűleg ez az oka annak is, hogy nem jár be iskolába. Shizuku persze nem olyan, aki törődik mások problémáival, ezért egyességet köt a tanárnővel, mégpedig elmegy ehhez a fiúhoz, amennyiben szótárakat vehet belőle: a segítségkérő pénzén természetesen. Amikor elér a megadott címre, ott egyből egy repülő ember fogadja, akit igazából Haru, az a srác repített el, akinek a házi feladatot kellett a lánynak elvinnie. Mindezt azért, mert egy játékban "meghalt" a karaktere. Aztán amikor közli a játékterem (gondolom én, hogy az) vezetője, Mitsuyoshi, hogy látogatója érkezett, a fiú egyszerűen kiugrik a harmadikról. Shizuku ezek után szimplán otthagyja a házit és elmegy, amilyen gyorsan csak tud. Azonban nem ússza meg, az utcán Haru behúzza egy bokor mögé, és kikérdezi, hogy ő egy kém-e. Shizuku gyorsan kimenti magát, aztán a támadója kijelenti, hogy akkor ők barátok. Nem azon a durva módon, hanem tényleg azt hiszi, hogy a lány is így gondolja, és nagyon boldog. Ezek után Shizuku le sem tudja vakarni magáról, és miután kiáll érte a játékteremben, Haru iskolába is elkezd járni.  Ezután a megmentő-eset után a fiú ki is jelenti női főszereplőnknek, hogy ő bizony szerelmes belé. Ez aztán teljesen felborítja Shizuku megszokott, tanulással kitöltött életét és jéghideg szívét. A történet során bekapcsolódik még jó pár fontosabb szereplő, kik Haru és Shizuku különös kapcsolatát végigkísérik, segítik és a baráti körüket alkotják. Ezenkívül az ő történetük is fontos, sok formában felbukkanó és érdekes.

Tehát az anime leginkább érzésekre, azok megtalálására, megfejtésére és kibontakozására fókuszál. Főszereplőnk, Shizuku, egészen kicsi kora óta ilyen hideg természetű, nem tudja értékelni az emberi kapcsolatokat, és még ő maga is megmagyarázza, hogy miért él a tanulásnak. Egyszerű: a tanulás egy biztos pont, mindenre megvan a válasz, nincsenek kétségek. De mivel Shizuku is ember, lehetetlen volt elkerülni, hogy valamikor utat törjön magának az emberi érzései is, és ezt pontosan Haru idézi elő. Bár a találkozásuk önös érdekből ment végbe, és leginkább félelemből követte a második alkalommal, a harmadikkal már önszántából ment el a játékterembe, hogy megmondja: kirúgják Harut, ha nem jár be a suliba. És még aznap kiáll a fiúért, és akkor is önszántából, emberi érzések vezérlése által. Shizuku minden elé kerülő problémát úgy próbál megoldani, mintha mondjuk egy egyenletnek a megoldását keresné, ez jellemző a gondolkodásmódjára. Őszinte, akárcsak Haru, így oda-vissza dobálják egymásnak a labdát. Hol az egyik, hol a másik jön rá, hogy mégis szereti, ami valljuk be elég vicces, és nagyon jól tükrözi az érzések szeszélyes mivoltát. Persze sok olyan véleményt olvastam, hogy ez eléggé idegesítő, de ha egy kicsit is mögé nézünk, akkor észrevehetjük, hogy sokszor a saját érzéseink is játszanak velünk ilyen játékot. Főszereplőink kapcsolata tehát nagyon különös és aranyos, ugyanakkor érdekes, mert annyira őszinték egymással, hogy az már hihetetlen. Ők tényleg mindent egymás arcába vágnak, ami persze nem minden helyzetben a legjobb, de a legtöbb problémánál hatalmas poén, illetve könnyebben kerülnek közel a megoldáshoz.

Sok más fajta érzelmi nehézséggel összefutunk a történet során. Így a viszonzatlan szerelemmel, tanulási és ismerkedési gondokkal, kiközösítéssel - avagy a lányok nagyon gonoszak tudnak lenni -, bizalmi bonyodalmakkal a barátságok terén, korkülönbség a szerelemben és még sorolhatnám. Jó volt, hogy a főszál mellett a mellékszálakat is kidolgozták, a karakterek színesek és érdekesek voltak. Natsume például azért fordult az internethez, hogy barátokat keressen, mert túl aranyos, sok fiú szerette volna a barátnőjének tudni, és ahol szép lány, ott féltékenység is van. Ugye tudjuk milyen, amikor egy nő féltékeny. Félelmetes, nagyon csúnya dolgokat tud művelni. No, Natsume is egy ilyen eset áldozata lett, ezért elfordult a fiúktól, inkább elkerüli őket és a neten próbál ismerkedni. Pont ez vezeti őt Shizuku-hoz, mert ugyebár tanulási problémái vannak, és ha nem megy át a teszten, akkor nem mehet találkozóra. Aztán később a legjobb barátja lesz, legalábbis ő annak vallja magát, és szeretné, ha Shizuku megbeszélné vele a problémáit, akár egy igaz barátnő. Tiszteli és felnéz rá, ő maga is megmagyarázza az animében, miért: a lány nem foglalkozik vele, hogy ki ő vagy hogy néz ki, egyszerűen természetesen viselkedik vele, és nem érdekli, hogy mit csinál, de valamilyen szinten mégis törődik vele. Aztán később Natsume beleszeret Mitsuyoshi-ba, mert ő lesz az első férfi, aki kedvesen bánik vele, megnyugtatja, és mindezt nem a szépségéért. Ez amolyan félreértett érzés lehet, amikor hosszú idő után végre törődik veled valaki (esetünkben mondjuk a másik nemből), és egyből szerelmes leszel. Ahogy a történet szövését láttam, én úgy feltételezem, hogy Sasahara lesz az, akinél később kiköt, ugyanis már az anime során is elejtett a fiú egy-két olyan megjegyzést, amiből következtethetünk valamiféle vonzódásra a lány iránt.

A viszonzatlan szerelem meg szinte mindenhol ott van a történetben, arra már nem is térek ki.
Haru múltját viszont futólag megemlíteném, mert abba leginkább családi problémákat sűrítettek, mint például a testvéri kapcsolat, ami időközben (egyenlőre még ismeretlen okok miatt) megromlott, a szigorú édesapa, és sajnos az édesanyáról nem tudtunk meg semmit. Ezek közül leginkább a testvérre fókuszálnak, hiszen Yuzan, Haru bátyja meg is jelenik majd. Valami csúnya dolog történhetett köztük, ami elég komolynak tűnik, de az anime során nem kaptuk meg a várt válaszokat. Mindenesetre nagyon érdekes és figyelemfelkeltő, nem bánnám, ha lenne mondjuk következő évad, és erre fény derülne.

A humort leginkább az adja, hogy annyi féle személyiséget raktak egy körbe, így ezek ütközésekor totális káosz és nevetés keletkezik. De ezzel összevetve képesek voltak az érzelgősebb részeknek is nyomatékot adni, amit nagyon szerettem, mert egy új fajta módon magyarázták el az érzelmek alakulását. A legnagyobb negatívum, amit fel tudok hozni, az az utolsó rész, mert valószínűleg ilyen befejezős-filler epizódnak szánták. Az utolsó parádéhoz egy helyre csődítettek mindenkit egy nagyon borzalmas okkal, és úgy lett az egésznek vége, hogy majdnem kivágtam a monitort az ablakon, de hát a monitor drága és szeressük, szóval nem ért annyit. Nem kellett volna. Lehetett volna tizenkét részes, és ha mondjuk akartak volna új évadot, akkor tökéletesen megoldható az úgymond lezárás. De nem ez lett, és ez egy kicsit lehúzta az animét, mert egy történetnek a befejezése és a kezdése a legfontosabb. A kezdése azért, mert ha rosszul indul, akkor nyilván nem nézi tovább az ember. A befejezés pedig azért, mert az azonnal kihat az egész történetre, az lesz az utolsó emlékünk a dologgal kapcsolatban, így az akkor keletkezett érzés lengi körbe majd a műt az emlékeink között. Legalábbis nagyon befolyásolni fogja. Én ezt az érzést azonban elhessegetem, mert olvasom a mangát, és tudom mi fog történni, meg már amúgy is filler-immunis vagyok.

Az opening nagyon színes és rengeteg effektet használtak hozzá. Úgy vettem észre mostanában szeretik ezt a fajta megoldást alkalmazni (lásd: K), mivel így csak a szereplőt kell megrajzolni, a hátteret meg tele lehet pakolni számítógéppel összehozott effektekkel, ami nem annyira időigényes, mint mondjuk megrajzolni és animálni egy hátteret. De egyébként nagyon feelinges, tetszett. Illetve a zenét eltalálták, tökéletesen passzol az anime hangulatához. Az endinget természetesen meg nem néztem meg. A grafika nagyon szépen kidolgozott, hű maradt a mangához, azonban mintha ellustultak volna a vége felé, amit már nem ennél az egy műnél tapasztaltam, és ez elszomorít. No de készítők, fél munkát végzünk? Hát micsoda dolog ez?

Amit még így a végére fontos megemlítenem, hogy bár nagyon egy szelíd és ártalmatlan animének ígérkezik, meglepett, hogy mennyi szexuális töltet van benne. No nem kell itt mindjárt ecchire vagy rosszabb esetben hentaira gondolni, csak amolyan elrejtett dolgok, de mindezt csak egy személy hozza el nekünk, és az Haru. A maga kis vadságával, naivitásával, az egész lényével és az érzelmekhez való sügérségével nem is olyan nehéz dolog ez neki.

Tehát mindenképpen egy nagyon jó anime, amit látni kell a műfaj (shoujo) kedvelőinek, de már csak a humor és a karakterek miatt is érdemes belekukkantani. Aztán ha már az ember a végére ért, akkor szerintem a mangának sem árt nekilátni, mert az természetesen jobb, mivel az eredeti mű, és még több információhoz is lehet jutni a történet folytatását illetően.