A történet elején szemtanúi lehetünk annak, ahogy főszereplőnk, Kishimoto Lilith szüleit és egy random falu lakosait lemészárolnak. Nem szörnyek, emberek. Lilithet sikerül megszöktetni, így tovább élheti az életét. Soha senki nem mondja a történet során, hogy mivel van dolgunk, igazából erre rá kell jönni (vámpírok..), és hát mint vámpír, klánja utolsó leszármazottja, Lilithnek teljesítenie kell egy küldetést. Ezért utazik Tokióba. A küldetés lényege, hogy megkeressen egy vámpírvadász klán leszármazottját, akinek majd hordja ki a gyermekét, és ölje meg őt is, meg a srácot is. Oké, morbidnak hangzik, de van benne fantázia. Ez tehát a küldetése, ezért beiratkozik a Szent Ritsumei Akadémiára, ahol rálel erre a leszármazottra, és egyből a lényegre tér a céljait illetően. A fiú persze kicsit erkölcsösebb annál, mintsem hogy egyből a tettek mezejére lépjen. Shintának (mert hát így hívják férfi főszereplőnket) van egy borzalmasan idegesítő, nagy keblű gyerekkori barátja, akit Chizuru-nak hívnak, és ki gondolta volna? Szerelmes Shintába. Ebből rengeteg bonyodalom születik, ahogyan azt már megszokhattuk, hiszen ő semmiképpen nem akarja Shintát átadni Lilithnek, az utóbbinak viszont köti kezeit a küldetése, ezért ő sem hajlandó veszíteni. Chizuruban az egyetlen értékelhető dolog, hogy nagyon kitartó. És ez meg is lepett. De egyébként kukába való karakter.
Az alaptörténet lényegében ennyi lenne. Igazából SZ*RT se értettem ebből az egészből, azt hiszem olvasnom kéne ahhoz a mangát, hogy rendesen felépíthessék nekem a világot. Mert annyit még össze tudok rakni, hogy vámpírok, vámpírvadászok, emberek (bár ebben sem vagyok holt biztos), és itt nálam kifújt a dolog. Hogy ki mit miért csinált, és miért jelent meg random vagy hat fontosnak tűnő szereplő, akikről nem tudtunk meg semmit (vicces is lett volna, ha képesek két részbe egy teljes szereplőgárda ismertetést besűríteni), azt nem értem, szerintem olyan simán kihagyhatták volna belőle őket.
Inkább tekinthetné az ember kedvcsinálónak a mangához, azonban elég rosszra sikerült kedvcsináló lett ez, mert hogy engem nem ösztönzött az olvasásra, az is biztos. Oké, nem azt mondom, hogy felettébb rossz, mert nem volt az. A maga módján élvezhető, tele ecchi jelenetekkel. Azonban jó sem, és ezen van a hangsúly. Az, hogy Lilith végig azon fáradozik, hogy végre megd*gja Shinta, és lehessen gyereke még oké, de hogy az akció közepén hirtelen megijed és nemet mond, az már egy kicsit vicces. Ilyenkor akadtam ki, és kérdeztem meg magamtól, hogy most mégis mit nézek. Összegezzük: egész eddig azon munkálkodott, hogy legyen akció, erre amikor odaér hirtelen beijed és eltolja magától a lehetőséget? Nem látom a logikát.
A grafikával igazából nem sok bajom van, szerintem szép, azért is kezdtem bele. És ilyenkor esek mindig orra, hogy a grafika alapján ítélek meg egy történetet. A hosszú rózsaszín haj jó választás volt, nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, akit ez csábított az OVA felé. Egyébként az opening nagyon jó, és amit még hiányolok a történetből, az egy csipetnyi gótikus fűszer. Most komolyan, a vámpírokkal együtt jár ez, Lilithnek legalább valahogy úgy kellett volna öltözködnie, de igazából csak elvétve egy-egy ilyen dologgal lepték meg a nézőket. Ezt borzalmasan hiányoltam.
Mindenesetre nem arra akartam kilyukadni, hogy ennél rosszabbat még soha nem is láttam, mert amúgy szimplán egy órát vett el az életemből, és azt hiszem nem bántam meg, mert olyan középkategóriásnak elment. Állítólag a manga sokkal jobban kidolgozott, de én kicsit soknak érzem ezt a világot, egy olyannak, amit nagyon nehéz rendesen elmagyarázni, elkapni és megfogalmazni, papírra vetni. Sokan belebuknak ebbe, élvezhetetlenné tesznek egy amúgy csodálatos világot, és ezért félek ettől az egésztől. Monumentális távlatokba helyezte azt a fejszét a mangaka, és ez nagyon veszélyes, de lehet valami nagyon csodálatos is. Ha egyszer nagyon unatkozom, akkor majd nekilátok.
