2011. szeptember 27., kedd

Könyv részlet: Jégtánc #2

- Ne legyen türelmetlen. Hány éves is? Tizenhét? Tudom, maga azt hiszi, hogy a fekete pillangó fogta meg a lelkét. Nem a pillangó az, ami nem hagyja nyugodni, hanem a titokzatossága. Szeretne szintén titokzatos lenni? Rejtőzködni? Hogy aztán, mikor már ezerszám váltogatta arcait, ráleljen magamagára? Emelje fel a láda fedelét a bábu előtt. Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha a tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat. Maga még csak sejti, hogy közülünk való, még tapadni próbál a valóságoshoz: bizonyára durva életet él, mert az azzal kecsegteti: oda tartozik, s nem emide. Korán jött, de miért siet?! Várjon, s lassan magára talál, ami keresi.

- Ha magyarázatra van szüksége, forduljon a tudós akadémikusokhoz. Ők meg fogják magyarázni, és maga továbbra sem fogja érteni. Ha azonban érezni akarja a gyűrűjét s majdan a medálját, akkor ne csináljon semmit. Egyszerűen ne csináljon semmit ez ügyben, mivel egyrészt hasztalan, másrészt felesleges. Éljen együtt e különösségével, sőt, élvezze, hisz ezért is adatott. Vannak földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat. Most nem hisz nekem, mivel tele van a feje káosszal. Egyszer majd minden leülepedik, ami most kavarog. Engedje meg, hogy én kérdezzek valamit. Vonzza a holdkő medál? Olyannyira vonzza, hogy nem tud ellenállni? Érzi, hogy mindennél jobban kell magának? Ha a válasza háromszoros igen, akkor tudhatja, hogy nem kérdezni jött hozzám, csupán a bizonyosságért. Ha játszi kedve úgy hozza, jöjjön el máskor is. Bármikor kölcsönveheti bármelyik álarcot. És egy napon a holdkő magával megy majd, és együtt maradnak.

Vavyan Fable - Jégtánc (részlet - az ócskásbolt eladója beszél Jade-nek)