A Shugo Chara egy 2006-ban induló manga, amit később feldolgoztak anime formájában is, méghozzá 2007-ben. Ötvenegy rész készült belőle, és hatalmas sikere lett, így kétség sem férhetett hozzá, hogy lesz második évad, amit 2008-ban kezdtek el, s szintén ötvenegy részt adtak ki. Ezek a részek hűen követik a mangát (állítólag, nem olvastam amúgy), viszont tele vannak fillerekkel. Természetes, hogy nem készülhetett volna belőle százkét rész, ha nem rakosgatják tele fillerekkel. 2009-ben kidobták a harmadik évad első részét is, ami ma már 25 résszel büszkélkedik, és a Shugo Chara Party! címet viseli. Ennek azonban köze nincsen a mangához, teljes filler évadot tálaltak elénk, illetve hülye az elrendezése is, mert mindössze tizenöt perces az anime, a fennmaradó időt pedig live action-ös rész, illetve a mini chara-k chibis szerencsétlenkedése veszi el.
Az első évadot már nagyon régen végignéztem, ez még anno akkor volt nálam nagy divat, vagyis nálunk, amikor általános iskola kb hetedik osztályát járhattam. Nagyon szerettem Hinamori Amu kis kalandjait, így nem volt kérdéses az sem, hogy folytatom a második évaddal, ami aztán felirat hiányában abbamaradt nálam. Akkoriban még csak készült az anime, és folyamatosan adogatták ki az új részeket, mint például a Narutonál. Nemrég azonban ismét kedvet kaptam hozzá, letöltöttem az összes részt, és engedtem, hogy a teljes shoujo imádatom eluralkodjon rajtam. Rövid időn belül le is daráltam, így hát itt van ez a kritika, ami magába fogja foglalni az első két évadot. Ugyanis közlöm: a harmadik évadot egyszerűen nem vagyok hajlandó végignézni, mert már így az ismertető alapján sem tetszik. Az, hogy az egész filler - már eleve a szó visszatántorít a dologtól - meg még csak tesz a dologra egy lapáttal.
Hinamori Amu egy olyan 11-12 éves körüli átlagos lány, akit az iskolájában "menő és tüzes" jellemnek könyveltek el. Felnéznek rá a diákok, és Amu úgy is viselkedik, hogy az a jelleméhez méltó legyen. Ámbár ő valójában nem ilyen. Mindössze egy félreértés miatt könyvelte el így mindenki, és ebből a gubóból a lány nem tud szabadulni, mert nem elég erős hozzá, hogy megmutassa ki is ő valójában. Hogy igenis érdeklik a lányos és aranyos dolgok, ugyanazokat szereti, mint bárki más (mármint úgy általánosságban), csak éppenséggel ezt képtelen kimutatni, mert fél, hogy az emberek nem fogadnák el őt olyannak, amilyen. Így aztán egy maszkot húz magára, amit biztos mindenki kedvelni fog, de ez alatt a maszk alatt igazából szenved, mert nem érti meg senki. Egyik este pont ez ellen kezd imádkozni. Hogy legyen elég ereje változni és mutatni. Másnap reggel kívánsága három tojás formájában teljesül. De nem a megszokott módon, pont benne az ágyában, mintha csak ő szülte volna őket. Természetesen kiborul, mert hát ez egy normális reakció, nem? De végül úgy dönt, hogy elviszi őket az iskolába. Ott megismerkedhetünk Hotori Tadase-val, és a Védelmezőkkel, akik nagyon fontos szerepet képeznek majd a történet során. Tehát ezeknek a Védelmezőknek a dolga az iskolában, hogy rend legyen, a különböző programok meg legyenek szervezve, olyan, mint egy diáktanács. Tadase-t olyan tipikus herceg-aura lengi körül, így az egyik legkedveltebb fiú az iskolában. Még jó, hogy főhősnőnk is odáig van érte, csak neki ezt ugyebár a jelleme miatt nem szabad beismernie. Ez a nagy találkozás az udvaron történik, és miközben Amu csodálattal figyeli Tadase-t, addig tojásai elkezdenek mocorogni a táskájában. Megpróbálja őket kétségbeesetten visszatuszkolni, de a szőke-herceg észreveszi, s leszólítja. Amu egyből felölti a menő és tüzes jellemét, hogy aztán nagyon durván elküldje melegebb éghajlatra a herceget, ezt persze csak amolyan gyerek-módban. Azonnal meg is bánja, amit tett, de hát nincs mit tenni, elindul a gyűlésre. Ott végig ezen gondolkodik, hogy hogy tehetett ilyet, amikor is egy hang megszólítja, az amúgy iksz csatja átváltozik szívvé, felugrik a székből és nyíltan, mindenki előtt szerelmet vall Tadase-nak. A fiú egyenesen visszautasítja, amikor is Amu rájön, hogy mit is tett akaratán kívül. Teljesen kétségbeesik, elmenekül. Valami építkezés helyszínéhez érkezik, ahol beleesik egy gödörbe, és előbújik az első tojásból egy védelmező chara, ami állítása szerint Amu leendő énje. Kirepíti Amut a gödörből, méghozzá az új épület el-nem-készült-formájának a legtetejére. Elmondja, hogy ő Ran, és hogy abból az érzésből született, ami változtatni akart. Amikor imádkozott. Ezek után feltűnik egy még nagyon fontos szereplőnk, Ikuto, egy macska-fiú, aki szépen lenyúlja Amu másik két tojását, de a lány visszaszerzi, majd jön a hatalmas átváltozás, és a többi.
Rengeteget lehet erről az animéről fecsegni, ég körülbelül a felénél sem tartok. Az első évadban a legnagyobb szerepet az X tojások kapják, ami azoknak a gyerekeknek a szomorúságából születik, akik bizonytalanok, elveszettek. Hiszen a történet szerint minden ember szívében lakozik egy szív-tojás, ami maga a leendő énje az adott személynek. Valakiknél erősebb az adott érzés, ezért megszületik a védelmező chara-ja, ami segít neki, hogy elérhesse céljait, álmait. Olykor valakinek kettő is születik, de Amu-nak kapásból három lesz, és ehhez még csatlakozik majd plusz egy, akit elég sok vesződés árán kap meg. Ugyanis elbizonytalanodik, és ezáltal X kerül az ő tojására is.
Az első évadban rengeteg embert megismerhetünk. Bevezetésként és fillerként végignézhetjük, hogy sok gyerek hogyan bizonytalanodik el, az X tojásaik elleni harcot, illetve Amu megtisztítási folyamatát. Eleinte még csak ő képes az átváltozásra, de majd a későbbiekben az összes többi védelmező is szert tesz erre a képességre. Közben védelmezők mennek és jönnek. Ezeket kártyák alapján sorozzák be, eleinte csak négyen voltak, de Amu-val öten lettek. Amu a joker, Nadeshiko a királynő, Tadase a király, Yaya az ász és Kukai a bubi. Némelyik szék cserélődik majd. Akik végig megmaradnak a pozíciójukon az Tadase, Amu és Yaya. A királynő székét később Rima veszi át, a bubiét pedig Kairi. De, ez a szék a következő évadban ismét lecserélődik, méghozzá Nagihiko-ra, akinek nagyon fontos szerepe van, és van egy kis titka is, amit nem árulnék el.
Későbbiekben feltűnik majd Hoshina Utau, aki rengeteg gondot fog jelenteni Amu-éknak, és igazából az első évad köré, és - mint a második évad - Tsukiyomi Ikuto köré fog szövődni. Ők viszik nagyban a történetet. De, mint mindenki más, ők is csak keresik az leendő énjüket, csak éppen rossz úton, és persze, hogy a főhősre vár a feladat, hogy visszatérítse őket. Nagyon szép barátságok, kapcsolatok alakulnak ki.
Mivel az egész anime mozgató támpillére a jellemek, ezért hatalmas jellemfejlődéseket láthatunk, nagyon sok fajtát megismerhetünk, rengeteg gonddal találkozhatunk. Bár a nagyon komoly témákat, mint a szegénység, éhezés, komoly háborúk és csaták, nem dolgoz fel, ezt nem is várhatjuk el tőle révén, hogy maga a manga is gyerekeknek készült, csak némileg több érzést sikerült belesulykolniuk, mint azt amúgy egy gyerek fel tudna fogni. Így nekik marad csak a puszta élvezet, hogy látják a dolgok egyszerű felét, de aki már idősebb és tapasztaltabb, az sokkal nagyobb dolgot is felfedezhet benne. A történet tipikusan egy tinédzser átlagos problémáit dolgozza fel. Mindenkivel előfordul, hogy kételkedni kezd magában, azt hiszi, hogy ő semmire sem jó. Na, ebben az animében csak úgy csorognak az ilyen problémák. Kérdezhetnénk, hogy minek nézzünk egy olyan animét, ami tele van problémákkal, ráadásul hasonlatosak a mieinkhez, amikor van nekünk elég amúgy is. A válasz egyszerű. Érdekesen és szórakoztatóan dolgozza fel a témát. Némi motivációt is adhat, hiszen minden problémára megoldást is találnak, és mivel gyerekeknek készült mű, ezért a happy end mindenhol, de tényleg mindenhol megtalálható.
A második évad elején némi visszatekintést nézhetünk meg, jó pár részen keresztül felelevenítik a történteket, mégis ezt új dolgok formájában. Visszahozzák a fontosabb szereplőket, illetve feltűnik az újdonságokkal teli talány-tojás is. Új átváltozást hoztak létre, nagyon sok új dolgot tettek bele. Bár azt nem tudtam felfogni, hogy Amu miért a Humpty Lock segítségével lett erősebb. Ez mondjuk egy teljes ellentmondása a valóságnak, hiszen ha ülünk a seggünkön és vagyunk, akkor abból nem lesz fejlődés, mint amúgy itt bemutatták. Tehát az ismétlő részek után nagyon lassan vánszorog a történet. Megismerkedhetünk Lulu-val, akivel később majd Amu összebarátkozik, és egy nagyon érdekes és vicces jellemet tisztelhetünk benne. Ő is letért arról az útról, amiről talán nem kellett volna, de csak mint Utau esetében, Amu őt is visszatessékeli. A második évadnak a leginkább Ikuto a főszereplője Amu mellett, illetve Amu és Tadase kapcsolata. Így egy szép szerelmi háromszöget hoztak létre, amiből - szerintem legalábbis - Ikuto került ki győztesen. Egyébként talán az összes múlt közül az övé a legfájdalmasabb és legkomolyabb.
Mindkét évadban a fő-gonoszt egy cég testesít meg, ami az Easter elnevezést kapta. Vicces szójáték ez, hiszen az easter húsvétot jelent, és az anime a gyerekek álmait és vágyait tojásokként szimbolizálja. Érdekes, nem? Ezenfelül ennek a cégnek az irányítóját nem ismerhetjük meg egészen a második évad utolsó pár részéig, és amikor ő előbújik, kicsit táthatjuk a szánkat, hogy egy olyan ember, mint ő, képes volt ennyi galibát okozni. De tényleg nagyon sokat, és emberek álmával szórakozott a sajátja miatt. Mindezt egy egyszerű összetört szív okozta, amit egy felelőtlen ember váltott ki. Azért írok most ilyen érthetetlenül, mert minden spoilert nem szeretnék lerágni itt nektek, hogy aztán kíváncsiságból mindent elolvassatok, és már ne legyen élvezetes az anime. Ez a történet tipikusan az, amit jobb, ha nem spoilerez le senki, mert egyszerűen annyira jó magad megtapasztalni a történteket, hogy az hihetetlen. Egyébként ennek az utolsó csatának is nagyon hatalmas jelentése van, hiszen ha csak egy kicsit is belegondolunk, hogy egyetlen rossz döntés mekkora hatással lehet milliók életére. És ez az érdekes az egészben.
Tehát vannak benne rendesen mély tartalmak, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek gyerekek, mindössze 11-12 évesek lehetnek, maximum Utau meg Ikuto lehet olyan 18 körüli, bár róluk fogalmam sincs. Vicces, hogy ezeknek a gyerekeknek szinte olyan problémákat állítanak fel, és olyan helyzeteket, mint legalább 16-17 évesek lennének. Nem tudom, engem ez olykor zavart, talán lehettek volna ettől egy kicsit idősebbek is, de szerencsére a kinézetük sikerült velem elfelejtetni, hogy ezek milyen kicsik is hozzám képest. Érdekes, eddig még nem sok negatívumot hoztam fel az animével kapcsolatban, de egyszerűen nem tudok. Lehet ez annak az oka is, hogy már nagyon régóta szeretem, és fontos volt egy bizonyos szakaszában az életemnek, de lehet, hogy egyszerűen csak nincs benne. A legnagyobb problémája még mindig az eszeveszetten sok filler, és nagyon lassú történethaladás. Egy pici panaszom sincs se a zenékre, se a grafikára. A grafika egyszerűen gyönyörű, kifogástalan. Minden részlet rendesen ki van dolgozva, a chibik is jók, állóképekből meg aztán nem sokat kapunk. Simán megállja a helyét a 2012-es animék között. A zenék aranyosak, érdekesek és élvezhetőek. Nem egyet le is töltöttem. Utau alapból énekesnő, így neki is van egy-két teljes száma, ráadásul Nana Mizuki a seiyuu-ja, akit én nagyon szeretek, tehát ez egy olyan szép nagy plusz pont. No igen, a szinkronhangok is nagyon jók, szép munkát végeztek. Oh, azt még nagyon fontos megemlíteni, hogy gyönyörű ruhákat mutatnak be mindkét évad során. Nem csak Amu-n láthatunk szép kollekciókat (bár leginkább rajta..), hanem az összes többi karakteren is. Mindegyik ízlésesen és szépen összeválogatott. Imádtam mindegyik, és tetszett, hogy Amu-nak milyen csodálatos stílusa van. Imádom.
Akik szeretnék elkezdeni a harmadik évadot, azaz a Party-t, azoknak egy kis visszarettentés. NE nézd meg, mert garantáltan tönkre fogja tenni az animéről kialakított eddigi képed. Bár nem láttam, és soha meg sem fogom nézni, de ami filler, és teljesen filler, attól óva intek mindenkit. Tény, hogy az animében egész szépen kidolgozták a fillereket - már amennyire ezeket ki lehet -, de ettől függetlenül ha sok van belőle, akkor már szenvedés nézni. Nem egyszer azért hagytam abba mondjuk egy teljes hétre az anime nézését, mert már falra másztam a sok töltelék résztől. Ha kedves és jó emlékekkel szeretnél elbúcsúzni a Shugo Chara-tól, akkor javaslom hagyd ki a Party-t. Ha meg nem volt elég, amit ez a százkét rész nyújtott, akkor ott a manga, az is legalább annyira szórakoztató, mint az anime, sőt még a sok plusz-részt sem kell végignézned, csak bele a közepébe mindent, ahogy annak eredetileg lennie kéne.
Ennyiből talán már le is jöhetett, hogy mindenkinek ajánlom a megnézését, hiszen aranyos és szerethető animéről van szó. Már az elejétől fogva kedvencem volt, és egy aránylag szép befejezést is kapott. Bár ezzel amúgy tudnék még vitatkozni, mert jó pár dolog nem derült ki, és Ikuto-Amu párosnak is mindössze csak egy puszit sikerült produkálni. Ettől függetlenül a remény hal meg utoljára, mert amúgy én ennek a párosításnak a népes táborát gyarapítom, és azt hiszem nem alaptalan az imádatom. Egy olyan megtört lelket, mint ami Ikuto-nak van, Amu-nak sikerült valahogy rendbe hoznia, és ez nagy szó, tehát itt nem pusztán szerelemről, hanem lelki társakról is van szó. Tadase-t amúgy sem szerettem túlzottan, valahogy nekem ő az a jellem, akitől falra mászok, és ez a "Mindennap elmondom, hogy mennyire szeretlek" kijelentés kicsit viccesen hatott. Mindig felröhögtem rajta.
No, túl sokat fecsegtem, jöjjön a pontozás.
5/5 (Ki gondolta volna? Talán a vége miatt lehúzhatnám, deee... kedves leszek és nem teszem.)
