A Sankarea egy tavaszi anime, mindössze tizenkét epizóddal. A történet teljes egészében zombikkal foglalkozik, ami lehet a hatása ennek a manapság terjedő nagy zombi őrületnek is, és ha ez így van, akkor nem hiszem, hogy ez az utolsó anime, amire számíthatunk. Ugyanis a Highschool of the Dead sikere után nyilván már látható volt, hogy ezt a műfajt szeretik, ebből lehet nyerni. Őszintén én is rajongója vagyok a zombiknak, no de azért nem annyira, mint történetünk főszereplője, Chihiro Furuya.
Gyerekkora óta imádja a zombikat, csak velük foglalkozik, minden ilyesmi filmet látott már, a szobája szinte egy zombitemető (ha létezik ilyen..), ráadásul a srác élete szerelmét is egy zombilánytól várja, így a normális lányok iránt már nem is érdeklődik. Apjával, húgával, nagyapjával és macskájával él együtt egy szentélyben. egészen addig boldogan is tengetik mindennapjaikat, amíg szegény cicájukat elüti egy autó és az állat ebbe belehal. Chihiro nem nyugszik ebbe bele, fel akarja támasztani, és egy olyan régi könyv segítségét veszi igénybe, amit egy vásáron szerzett be. Egy elhagyatott épülethez járkál minden éjszaka, hogy valami olyan főzetet kotyvasszon szeretett állatkájának, ami visszahozza az életbe. Egészen addig el is jut, amíg egy hozzávalón kívül minden benne van a lötyiben, azonban ezt az utolsó hozzávalót nem tudja beszerezni, mert igazából nem is tudja mi az. A könyv régi, így amin éppen ennek a növénynek a neve szerepelne, az a lap teljesen el van mosódva. Mit tehetne, mint minden létező mérgező növényt kipróbál (mert szimplán annyit lehet elolvasni, hogy a növénynek mérgezőnek kell lennie), de egyik sem válik be, a macska továbbra is halott. Egyik este azonban észreveszi, hogy egy fekete hajú lány a hatalmas elhagyatott épület udvarában lévő kúthoz mászkál minden este, és kikiáltja szíve fájdalmát. Így megy ez addig, amíg Chihiro olyan dolgot hall meg, amit talán nem kellett volt - mégpedig hogy a lány apja meztelen képeket készít róla. A meglepődöttségtől eldobja italát, a lány pedig felfedezi. Ezek után nagyjából összebarátkoznak, és a lány úgy dönt, hogy ő majd segít Chihironak feléleszteni a macskát. Egyik nap ajánlja neki a hortenzia levelet, amikor már tényleg semmilyen esélyük nem maradt, de ezzel sem érik el a kívánt hatást, így Chihiro úgy dönt, hogy feladja. Közben kiderül, hogy Rea-nak (teljes nevén Sanka Rea, erről kapta a sorozat a címét) az édesapja már-már mániákusan szereti a lányát, ezért készít gyerekkora óta meztelen képeket a kislányról, nem engedi közel senkihez, és nem enged meg neki semmi normális dolgot. Az utolsó kalandjukat kiszimatolja, és szobafogságra ítéli gyermekét, azonban Rea megtudja, hogy Chihiro-t az apja készül megsemmisíteni. Hát elfut, hogy megkeresse és figyelmeztesse, de mivel sehol nem találja, ezért az elhagyatott épülethez megy. Egy meredek sziklaszerűségen mászkál, amin egy nagyon keskeny út van, alatta pedig, jó pár méterrel lejjebb rengeteg hortenziabokor. Ott áll Chihiro is, vagyis egy kicsit távolabb, de egyik sem veszi észre a másikat. Vagyis Chihiro majd igen, de már akkor, amikor az apja is megérkezik Rea-nak, és követeli a lánytól, hogy menjen vissza hozzá. Bonyodalom, bonyodalom, nem fejtek ki minden részletet, a lényeg annyi, hogy amikor a macskának csinálták a hortenziafőzetet, akkor egy keveset elcsórt Rea, megitta, hogy ő majd meghal, de nem jött össze neki. Így amikor leesik a szikláról (mert apja jóvoltából leesik, bár nem szándékos dolog), és meghal, akkor pár perc múlva fel is éled.
Innen kezdődik a Sankarea történetének teljessége, hiszen innentől fogva Rea zombi lesz, és még a macska, Babu is feléledt - mint kiderült. Olyan problémákkal találkozhatunk, mint hogy ha Rea nem eszik minden órában hortenzialevelet, akkor elveszti az emberi ítélőképességét, vagy hogy az édesapja megint szervezkedni kezd. Kiderülhet az is, hogy Chihiro édesanyja valójában zombi volt (legalábbis ezt véltem kivenni a dolgokból), illetve hogy az unokatesója fülig szerelmes a fiúba. És igen, persze minden ilyesmi animébe bele kell tenni egy gyerekkori szerelmet, vagy rokonszerelmet. És megmondom őszintén én nagyon ellenzem már ezt a sok rokonszerelmet, mert annyira nem alapozottak, hogy az hihetetlen. Meg idegesítő is, hogy minden második animében szerelmes az egyik rokon a másikba, holott ez azért nem annyira gyakori jelenség az életben, és nem is tudom élvezhető jelenségnek mondani az anime iparban sem. De hát mindenki tudja, hogy a japánok nem a visszafogottságukról meg a normalitásukról híresek.
A Sankarea vége viszont borzalmasnak mondható, hiszen semmi konkrét, semmi nem derül ki, senki nem jön össze senkivel, ez a tipikus ronda és elnagyolt befejezés. Összerántanak egy nagyon jó történetet, de egy normális levezetést már lusták neki adni. Az anime openingje különben érdekes, és olyan középkategóriás nálam. Mindenesetre a legtöbb résznél megnéztem, mert mind videóilag nagyon jól összerakták. A zene meg tűrhető. A grafikára nincs panaszom. Szép és jól ki van dolgozva. A színek különben nagyon passzolnak egymáshoz, és egy varázslatosságot kölcsönöznek a képi világnak. A történetvezetés már nem ennyire jó, mivel össze-vissza ugrálnak ide-oda, és mint mondtam nagyon nagy negatívum, hogy végül a végén nem derül ki szinte semmi. Lehet akarnak ennek folytatást, de ha nem, akkor nekem ez egy olyan középkategóriát sem ér meg. A karakterek meg némileg érdekesek voltak, raktak a megszokottakhoz némi extrát, amit eddig nem láttunk. De amúgy nem sok szereplővel kellett találkoznunk. A helyábrázolásuk nagyon szépek, nagyon szépek voltak a hortenziabokrokkal beterített helyek, a szobák, a házak.
Érdekes volt, bár nem egy világot megváltó darab, és elég nagy hiányérzetet hagy maga után.
