A Hófehér és a Vadász (magyar cím, kivételesen jónak nevezhető munkát végeztek a fordítók) egy, már sokadik feldolgozása a Hófehérke című hírhedt mesének. 2012-ben dobták a piacra Kristen Stewart főszereplésével, és azt hiszem ennyi elég is lenne, hogy a fogyasztókat elriassza a film megnézésétől, de miután Thor, becses nevén Chris Hemsworth is játszik benne, ezért úgy gondoltam nem hagyhatom ki, no meg kíváncsi voltam miképpen teljesít Kristen a Twilighton kívüli világban. Mindössze annyit vártam a filmtől, hogy kellemes kikapcsolódást nyújt majd, azonban ennek csak a felét kaptam, így egy picit talán csalódás volt. Pedig aztán sokan figyelmeztettek, hogy rossz lett, én azonban nem akartam hinni senkinek, valamilyen oknál fogva bíztam benne, hogy igenis ez jó lesz. Nem vagyok nagy Disney rajongó, senki ne értsen félre, sőt nem is szeretem a Disney meséket. Erre mégis kíváncsi voltam.
Az alaptörténetet azt hiszem mindenki ismeri, aki meg mégsem, az kérem szépen guglizzon rá, mert hogy egy ilyen hírhedt mesének a történetét nem fogom ismertetni, az is biztos. Tehát néhány újítás került bele, lévén, hogy feldolgozás. Ilyen például hogy Hófehér édesapja egy csata bevégezte után, amit valami furcsa fém-lényekkel vívott, találkozott azzal a nővel, aki később Hófehér mostohaanyját alakítja. Ez a nő már a következő nap hozzámegy a királyhoz, és még aznap meg is öli, átveszi a királyság felett a hatalmat, Hófehért pedig (akinek nem sikerült elmenekülni a többiekkel együtt) börtönbe záratja, és nagyon sokáig ott tartja fogva. A királyságot teljesen lerontja, "meghal" az egész terület, kiveszik a remény az emberekből. Megváltozik az ok is, amiért Hófehért el akarják tenni láb alól. Míg a mesében az irigység vezeti a mostohaanyát mostohalánya ellen elkövetett bűntetteihez, addig a filmben a bosszú adja az erőt, ezért csinál mindent. Nagy vonalakban tehát megtudhatjuk, hogy volt egy király, aki régen becsapta Revanna-t (a zsarnok királynőt), és még történt valami a családjával, ami pontosan nem derül ki. Ezek után a legszebb nő a földön hatalmat ad neki, amit csak majd egy nő, aki a következő legszebb lesz, tudja megtörni. Már a film elején is emlegetik, amikor Hófehér még csak kislány, hogy ő a legszebb a királyságban, nyilván megerősíteni a jövőbeli szerepét a lánynak. Félreértés ne essék, a film eleje jó volt. De tényleg jó volt. Aztán valahogy képtelen volt megtartani a színvonalat, amikor becsúszott Kristen a képbe. És ezt nem azért mondom, mert olyan csúnya dög vagyok, hogy a Twilight-utálatom elhomályosítja agyamat. Nem is utálom a Twilightot, csak nem tartom életképes filmnek, ha fogalmazhatok így. Tehát nem vagyok elfogult, teljesen elkülönítve nézem a két darabot. Kristen nem tud alakítani, erre azt hiszem már oly sokan rájöhettünk. De a filmnek se volt sok logikája. Felsorolnék párat. Például amikor Hófehér megszökik. No de kérem. Egész életében raboskodik szinte, erőnléte annyi sincs, mint egy papagájnak, de olyanokat csinál, amibe még én is beledöglenék. Még a csatornás résznél én is azt mondom, hogy kibírja, egye-fene, de hogy már a tengerbe ugrósat is.. na az már sok volt. Aztán meg az erdőben is csodás dolgokat művel, mintha körülbelül a cellájában kialakított volna magának egy edzéstervet, és minden nap azt csinálta volna unalmában. Haha.
Felbukkan a vadászunk, aki kicsit nagyobb jelentőséget kapott itt, mint a mesében, hiszen ott megmenti Hófehérke életét, és ő azután kisétál a képből. Nope, itt egyrészt alig szánja rá magát a megmentésre, másrészt végig vele marad, és még ***** spoiler. (Na jó, szerelmes is lesz a lányba.) Aztán (fogalmam sincs milyen inditatásból, hiszen ezt a herceget gyerekkora óta ismeri, és még csak nem is ő lesz a nagy lovag) beraknak még egy herceget is, aki hülye módon úgy próbálja megmenteni Hófehért, amint tudomást szerez a lány egészségéről, hogy beáll az ellenséghez, mintha így egyszerűbben hozzájuthatna. És akkor még meg van lepődve, hogy elmenekül előle a szerencsétlen.
A törpék jópofák voltak, a tündéres jelenetet egyszerűen imádtam. Egy csipetnyi fantasyt vittek bele ezzel (mivel az alaptörténetben is szó van a tükörről és a királyné hatalmáról azt nem találtam elég misztikusnak így), és a tündéreket valami új formában ábrázolták, ami nekem nagyon tetszett. Nyugtató és szemet gyönyörködtető volt. Nem mondom, a képi világgal semmi baj nem volt.
És akkor itt jön a legkiborítóbb rész, ami talán az egész filmre rádobta a pecsétjét: Hófehér úgy kap rangot, elismerést és tiszteletet, hogy nem csinál SEMMIT. Oké, futkározik egy sort a csatornában, az erdőben, rámosolyog valami troll-szerű lényre és gyerekkel játszik. Ja meg a király lánya. Meg a legszebb. Jó, kibírt egy csomó évet egy börtönben, de ezeken kívül nem írható más a számlájára, és én úgy gondolom, hogy ha valaki olyan kijelentést tesz egy személynek, hogy a halálba is követlek, akkor annak vagy nagyon szerelmesnek kell lennie, vagy az illetőnek rohadt sokat kellett ezért az elismerését dolgoznia. De nem csak ez. Ahova megy, mindenki leborul a lábai elé szinte, mintha azt ordibálnák "Meghalok érted, pedig annyit sem érsz, mint egy kalap döglött hal!". Könyörgöm. Például a vadászt én simán követtem volna, mert az aztán tényleg keresztül ment egy s máson. És igen, Chris és Charlize (aki a gonosz királynőt játssza) adott valami kis színt a dologba, bár nem tudom, jó alakítással sem lehetett ebből a filmből egy jó filmet csinálni. William színésze nem volt jó. Tudtam volna rá csúnyább jelzőt is használni, na de hát ugyebár nem használunk olyan szavakat.
És akkor itt jön a legkiborítóbb rész, ami talán az egész filmre rádobta a pecsétjét: Hófehér úgy kap rangot, elismerést és tiszteletet, hogy nem csinál SEMMIT. Oké, futkározik egy sort a csatornában, az erdőben, rámosolyog valami troll-szerű lényre és gyerekkel játszik. Ja meg a király lánya. Meg a legszebb. Jó, kibírt egy csomó évet egy börtönben, de ezeken kívül nem írható más a számlájára, és én úgy gondolom, hogy ha valaki olyan kijelentést tesz egy személynek, hogy a halálba is követlek, akkor annak vagy nagyon szerelmesnek kell lennie, vagy az illetőnek rohadt sokat kellett ezért az elismerését dolgoznia. De nem csak ez. Ahova megy, mindenki leborul a lábai elé szinte, mintha azt ordibálnák "Meghalok érted, pedig annyit sem érsz, mint egy kalap döglött hal!". Könyörgöm. Például a vadászt én simán követtem volna, mert az aztán tényleg keresztül ment egy s máson. És igen, Chris és Charlize (aki a gonosz királynőt játssza) adott valami kis színt a dologba, bár nem tudom, jó alakítással sem lehetett ebből a filmből egy jó filmet csinálni. William színésze nem volt jó. Tudtam volna rá csúnyább jelzőt is használni, na de hát ugyebár nem használunk olyan szavakat.
A filmben sokfajta érzés előkerül. Gyűlölet, harag, szerelem, bosszúvágy, boldogság, szomorúság, magányosság, fájdalom, elhagyatottság, de ezek közül talán a legutolsót dolgozták ki, azt is csak úgy valahogy. Valami ilyesmi volt a dolog: Oh, iszok mint a hülye gyerekek, mert elvesztettem mindenem és nincs senkim, fel is adom az életem, öljenek csak meg, én nem leszek senki kutyája, mert azért a büszkeségem megvan, de jaj, hát vissza tudják hozni a feleségem - azért az mégsem jó, de nem baj, vadásszuk le azt a lányt. Várjál, ezek nem tudják visszahozni a szerelmem, akkor mégsem; gyerünk, segítsünk ezen a szerencsétlen lányon, kaphatok legalább egy csomó pénzt. Aztán meg hagyjuk ott a francba, amikor megtudjuk, hogy ő a hercegnő, mert minden ember, aki fontos nekünk az meghal, de hát ez meg tényleg mindjárt meghal, amikor elhagytuk, no mindegy, húzás vissza. És még sorolhatnám. Az érzések jönnek, mennek, de különösebb jelentősége szinte egyiknek sincs. Ravenne-t végig a gyűlölet és a bosszúvágy vezérli, mégsem látom elég kidolgozottnak. A vadász először elhagyja magát, majd remény gyúl benne, és amikor az kihal, végül is csinál valami mást, aminek következtében megtalálja önmagát. Hogy szépítsek. Hófehér meg... nem tudom. Ő ki akart jutni a fogságból, aztán nagyon sokáig semmi, csak menekülés, majd mikor eljutott a palotába (holtan, majd feléledt a csóktól), rájött, hogy kéne valamit tenni. És onnantól ő a főhős, ő a valaki, legyőzi a nagy hatalmú főgonoszt, Isten tudja hogyan. Mert hogy az nem volt epic fight, de igazából semmilyen harc nem volt, az is biztos. Azért annak örültem, hogy az almás jelenetet nem hagyták ki, csak egy kis klasszikus vonás. Bár nem éppen egy banya szerepében jelent meg a mostoha, és azt sem értettem, hogy amikor megcsókolja Williamat (elméletileg tehát szereti), akkor miért a Vadász csókjára ébred fel, és miért nem Williamére? Az is vicces volt, hogy amikor a herceg megcsókolja, úgy állították be az egészet, hogy ő igenis számít rá, hogy Hófehér felkel, mintha tudná, hogy ezzel lehet feloldani a varázst. Ez így kicsit kiábrándító volt. A filmben sok olyan jelenet volt, amit úgy csináltak meg, hogy a szereplők tudták a veszélyt már a pici hétköznapi dolgokból is. Például Hófehér eltűnik reggelre, nem pisilni megy vagy ilyesmi az erdő kellős közepén, hanem megpróbálják megölni! Szerintem nekem is ez lett volna az első gondolatom. Biztos.
Összességében annyit tudok róla mondani, hogy nem volt rossz, és nem többet. Valamilyen módon megfogja az embert, de csak épp annyira, hogy ne dugd be a béka fenekébe az egészet, hanem szimplán betuszkold valamelyik régi és poros dobozba a padlás egyik zugában. Sajnos nem tudta hozni a kezdés színvonalát, pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ha mondjuk a főszerepre valami érdemesebb színészt választanak, és nem próbálnak meg hatszázféle érzést egy filmen belül kidolgozni, mert ahhoz két-három óra korántsem elég.
