Igen, ismét egy Hófehérke feldolgozás filmnek a kritikáját írom. Ennek több oka is van: jó volt (jó, nem nagyon jó, letaglózó, csodálatos, valami, ami hatalmas nyomott hagyott, csak jó); Lily Collins, a Csontváros film egyik főszereplője játszik benne; meg ha már írtam a "párjáról", ami szintén 2012-es, csak teljesen máshogy állítja be a történetet, akkor gondoltam már erről is.
Tehát az alaptörténet még mindig ugyanaz, mint az a mesében is van, hasonló folytatása is lesz, mint a Hófehér és a Vadásznak. Hófehérke édesanyja születése után meghal, édesapja egy másik nőt vesz feleségül, azonban szólítja a haza, és eközben nyoma vész. Hófehérkét bezárva tartja mostohája, és ő az, aki a legeslegelején elmeséli ezt a történetet. Mit mondhatnék ezt is elég viccesen teszi: kommentálja az eseményeket és fényezi magát. Innen már egyből tudhatja az ember, hogy nem a megszokott komoly történetet fogjuk kapni, hanem ez inkább amolyan paródiája a mesének. Míg a Hófehér és a Vadász nyomasztó, sötét és komoly hangulatban fürdik, addig ez a film színekben, szépségben és humorban gazdag. És amikor azt mondom, hogy színekben, akkor azt úgy is kell érteni, hogy színekben. De ne szaladjunk ennyire előre.
Tehát a kis ismertető után elkezdődik a történet, ahol is éppen Hófehérke tizennyolcadik születésnapján vagyunk. A királyság szegény, a királynő tékozló és éppen egy sakkmeccs kellős közepén van, amikor észreveszi, hogy Hófehérke kijött a szobájából. Később a szolgálók felköszöntik a lányt, majd az egyik azt tanácsolja neki, hogy nézzen szét a városban, hogy mi is uralkodik ott. Hófehérke elindul hát, azonban még az erdőben összetalálkozik két férfival, akik ruhájuktól megfosztva lógnak fejjel lefelé egy fán. A lány kiszabadítja őket, majd a város felé megy tovább, míg a két férfi a palotába igyekszik. Amikor megérkezik a városba, ami ott fogadja az borzalom, és elhatározza (amikor tudomást szerez egy herceg tartózkodásáról a palotájukban), hogy segítséget kér tőle mostohaanyjuk ellen. Ez egy bálon fog megtörténni. Nem szeretnék nagyon spoilerezni az elején, innen jön az eredeti forgatókönyvben is leírtak: Hófehérkét kiküldik az erdőbe (most éppen egy szolgálóval) az ottani szörny vacsorájának.
Nem az a dolgom, hogy az egész történetet ismertessem, tehát vágjunk bele a boncolásba. Az eredeti mese történetén nem sokat változtattak, én inkább úgy mondanám, hogy megfűszerezték annak a világnak az ínyencségeivel, ami a Tükröm, Tükröm-re jellemző. A Hófehérke és a hét törpe adta hozzá a várat, a berendezéseket azonban már a film állta. Említettem, hogy színekben nem volt hiány. Nem is. A jellegzetes szín ugyan a sárga volt, de egyébként nagyon erős, giccses dolgokat használtak, amikor a palotában voltak, no meg hát sok-sok sárgát és aranyat, amikor viszont a városba ment Hófehérke, ott teljesen sötét színeket alkalmaztak. Sötétbarnát legfőképpen. Az erdőre jellemző szín a fehér és a kék volt. Amikor például az esküvő jelenet volt (a mostoháé), úgy éreztem magam, mintha az Éhezők Viadalában a Kapitóliumba csöppentem volna. Ami nem éppen rossz. Csak a végére mutatnak be nekünk egyébként jobban a palotai öltözködésből és viselkedésből, egészen addig a királynő giccseit és pompáit láthatjuk. Nem mondom, jól trükköztek a színekkel, és ez egy kiemelkedő dolog volt a filmben, hiszen mindig a szituációhoz megfelelő árnyalatokat alkalmaztak.
A poén mindenhol ott volt. Használtak egy csipetnyi szlenget a kommunikációban, egyes dolgokat, amik egyébként kegyetlenül nevetségesek, képesek voltak olyan komoly szituációkba beleönteni, hogy majdnem sírtam a nevetéstől. (Példáznék itt azzal, amikor a szolga csótányságából visszatérve elújságolja, hogy egy szöcske - azt hiszem - meghágta.) A szereplők. Nem tudom, nem igazán éreztem, hogy a szereplők annyira kiemelkedőek lennének a filmből, inkább beleolvadtak, és ezt nem negatívumként említem. Azonban van rossz oldala is, mert így egy tiszta jellemet nem tudtak nekik felépíteni. Egy filmben én úgy gondolom a jellemek legyenek kidolgozva rendesen, mert azért mégis csak emberek, érzéseik és cselekedeteik a fő történetvezetők. Oké, humor kategóriában, erre annyira nem szoktak odafigyelni, leginkább a poénok sikerességére fektetik a hangsúlyt, de ha mondjuk ebben a műben kidolgozták volna őket, akkor azt hiszem nem sok panaszom lenne rá, és valami egészen újat és nagyon csodálatosat kaptak volna végeredményben. Véleményem szerint tehát a jellemfelépítés fontos, amit a filmben elmulasztottak. Ettől függetlenül a színészekre nincs panaszom, mert nagyon jól játszottak, imádtam a herceget, Hófehérkét, a gonosz mostohát, az összes mellékszereplőt, mindenkit.
Humor a főmozgatószál, azonban belecsempésztek némi komolyabb témát is, bár ezek természetesen nem kerültek kidolgozásra, el lettek viccelve, műfaja révén. De, mint említettem is a színeknél, a nagyon sötét királyságban, amikor Hófehérke kiszökik a palotából, igenis erős és sötét színeket használnak, nyomorúságot teremtenek, ahova berobog a hercegnő teljesen sárgában és pompában. Kitűnik a tömegből, azzal a sárga árnyalattal szinte valami megváltásként jelenítik meg már az első találkozásként. Hogy még fokozzam: napsugár, ami bevilágítja és fényessé teszi az életet. És ehhez a jelhez később hű marad Hófehérke, azonban mindenképpen plusz pont számára, hogy nem az a nyámnyila anyámasszony katonája, hanem azért meg is tanul verekedni és lopni. De persze csak a jó érdekében. Visszaugrottunk a szereplőkhöz. Akkor már folytatnám: a törpék fergetegesek voltak. No hát itt viszont mindegyik kapott rendes kidolgozott jellemet, és azt hiszem ők voltak azok, akik a legjobban kiemelkedtek. Fergeteges alakítás, vicces és komikus cselekedeteik, mondataik aranyozták be a film minden percét, amiben jelen voltak. Bár eléggé húztam a szám, amikor hirtelenjében Hófehérke került az élükre, nem igazán tartottam reális döntésnek, de hát nem olyan vészes dolog, hogy máris utálni kelljen érte a filmet.
 |
| Itt is lehet látni, hogy a színek jelképezik és visszaadják Hófehérke helyzetét: a mostohája bezárva tartja. |
A szerelmi szál egyébként pocsék volt. Sajnálom, hogy ezt így elrontották. Az a tipikus mesejellem jelent meg benne, amikor az elején máris szimpatizál a későbbi álompár, azonban onnantól olyan ingadozásokat raktak be, ami maximum egy olyan történetben ment volna el, ahol ez a főtéma. Mert idő kellett volna egy ilyennek a kidolgozásához, mégsem ment. A végén meglepődtem, két helyen is (SPOILER): először is amikor visszarakták a királyt. No hát erre számítottam a legkevésbé. Meg hogy ő lehet az erdei szörny. Nem is utaltak rá egyetlen szóval sem a film során, tehát nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki meglepődött. A másik pedig a legeslegvége, amikor jön a banya, és már tényleg banyaként, hogy adja Hófehérkének az almát. Ott volt az a pont, ahol két választási lehetőség tárult elénk: vagy megeszi vagy nem. A mese szerint az előbbi, tehát valószínűleg a nagyközönség erre számított, és akkor Hófehérke kivágott egy darabot és a banyának adta. Aztán az elporladt előtte, mikor megette a szeletet, és mi jön ezek után? Zene és tánc! Na hát ez volt az a befejezés, ami szerintem nem csak engem, hanem a nézők háromnegyedét is meglepte. De nincs ellene semmi kifogásom, a zene is jó volt, a "videoklip" is alatta. Bár üzenete ennek nem sok volt, mert a dalszöveg főtémája a szerelem volt, azonban megjelent benne ismét a szín, illetve egy összefoglaló a történtekkel kapcsolatban. Egyébként Lily Collinsnak jó hangja van. És nem is gondoltam volna. SPOILER END.
Összegzésben egy mindenképpen jó darab, nem megszokott formában vetítik elénk azt a tipikus mesét, amin anno felnőttünk. Mertek mást alkotni, és sikerült nekik. A színészek jó választások voltak, a zenék passzoltak, és még fülbemászóak is, illetve imádtam, ahogy a színekkel játszottak az egész film során. Egyszerűen jó volt nézni.
