Fairy Tail: A világ vége közeleg

Megkezdődött egy picit hosszadalmasabbnak ígérkező filler ... rész (nem tudom magam jobban kifejezni) a Fairy Tail animében. Anno még tök faszásan dicsérgettem a készítőket, hogy hát milyen ügyesek, minimális fillerekkel is képesek vinni az animét magas színvonalon. Elszóltam magam. A mostani fillerek bár vannak olyan szórakoztatóak, mint a régi egy-két részesek, azonban hosszúnak ígérkezik (külön openinget is kapott, meg valami gagyi történetet és egy új fontosabb szereplőt), így máris mindenki kedvét szegi, hogy nem a nagy mágiajátékokat nézhetjük. Az enyémet legalábbis biztos. Még egy részt nem néztem meg, a százhuszonnyolcadikat, de arra ma már nincs energiám, lefárasztott az a két filler is, amit ma ledaráltam. Az egyik, a százhuszonhatodik részben lévő segg-és fingpárbaj egyszerűen szánalmas, undorító és korántsem volt szórakoztató. Azért egy-kétszer lehetett rajta röhögni, például Lucy idegbetegségén majdnem meghaltam a röhögéstől. De. Ettől függetlenül nem mondanám jónak, vagy ilyesmi. A másik, a százhuszonhetedik részt pedig Lucy láthatatlansága tette ki, ami alapjáraton jó ötlet, azonban ennek a résznek is sikerült felidegesítenie azzal, hogy Lucy-t ócsároltak tulajdonképpen a céhben, ezért már erre sem tudom azt mondani, hogy jó volt. Kezdjük ott, hogy ez a céh ilyet nem tesz. Legyen akármilyen fasz is egy tag, vagyis egy bizonyos határig, vagy legyenek hülye dolgai, attól még ebben a céhben senki nem ócsárol senkit, max poénból. Hiszen ez az anime lényege ember. Az összetartás egy közösségben. Ott nincs kibeszélés, ha valakire haragudnak, azt okkal is teszik, nem egy ilyen pitiáner dolog miatt, mint nem elég nőies vagy ilyesmi. És ahogy néztem még nem kevés ilyen rész van vissza. Édesistenem. Mostanában mindenhol filler megy. Narutoban is épp most egy filler résznél tartok. Bleachnél még szerencsére nem. De ahhoz nincs kedvem.

Aztán ezeknél a részeknél nagy hangsúlyt fordítanak a párosításokra. A megszokottakra, és a legegyértelműbbekre. Mint például GrayxJuvia (eddig ezt még csak az openingben tapasztaltuk, de ajajj.. félek előre), vagy a NatsuxLucy (ezt már túl sok helyen bizonygatták). Így a sok kis fangörl agya szépen beindul, és senki nem tudja majd őket agyonbaszni, mert feltámadnak, és zombik módjára bekebeleznek minden épeszű emberi lényt.

Lényeg a lényeg, hogy szenvedni fogok, és még mindig nincs manga. Argh.

Szászke, Szászke, Szászkeee!

Eljutottam a Naruto Shippuuden első filler-részéhez (ami mellesleg semmi jóval nem kecsegtet). Ezt azt jelenti, hogy túl vagyok a naaaagy találkozáson, amikor is végre újra láthatjuk több év után Sasuket. Az egészbe még belerakták Sai-t, aki állítólag hasonlít az Uchihara, én ezzel azonban nem értek egyet. Sai kicsit buzis (ahogy mindenki mondja), Sasuke meg alapból buzi.:DDDDD Nem ám. Lényeg, hogy szerintem közük nincs egymáshoz sehogyan, és soha nem fogja tudni helyettesíteni a fekete hajút. Naruto persze akkora balhét levágott, hogy már én szégyelltem össze magam a Sakura-hatástól. A Kyuubis form nagyon vad, tetszik is, csak azért nem előnyös, hogy közben meg kinyírja Narut. Sakura egy vicc volt, mint mindig. Szart nem csinált, mint mindig. Pedig a Sasori harc után már-már azt hittem, hogy tényleg kikupálódott, oszt' tévednem kellett. Ez elszomorít.:D Lényegében elballagtak OrcsiMarcsi rejtekhelyére, hat epizód keresés után meg is találták az Uchihat, aztán fél évig álltak egy helyben, mint egy szar, hogy aztán Szászke leboruljon a porondról, kimutassa szeretetét és hiányát volt csapattársai felé, amit persze szánalmasan megpróbált titkolni, aztán hadonászott még egy kicsit azzal a karddal, amire azt hittem ki sem bírja húzni, aztán miután kiszórakozta magát, visszarepült a helyére, és valami eszméletlen jutsut akart bemutatni, de jött OrcsiMarcsi és Kabát, s leállították, majd tüzzé (nem is köddé asd) váltak. Hu. Széép hosszú mondatban összefoglaltam a lényeget.

Mire ezt a szart megtaláltam...

Anime: Ben-To

Sikerült a végére érnem ennek az animének is, és meg kell mondanom ehhez fogható történetűvel még nem találkoztam. De még  filmben, sőt könyvben sem. Mindjárt megtudjátok miért állítom ezt.

Történetünk főszereplő Satou Yoh (?), ki még az első részben, rögtön a kezdésnél jól elver valaki. Hogy ki, azt egyenlőre nem tudhatjuk meg, de a srác teljesen elveszti az eszméletét. Mindezt egy szupermarketben. Bentot szeretett volna venni. A bento amúgy egy ilyen kajás dobozba pakolt cucc, étel, ebédre való. Nézzetek utána, képtelen vagyok megfogalmazni. Szóval egy ott dolgozó megpróbál neki segíteni, de egy gyomorkorgás kíséretében felpattan, vérző fejjel sétál az üzletben, és meglát az üvegen keresztül egy kint ácsorgó lányt. Az motyog neki valamit, majd elmegy. A fiú azt hiszi, hogy szerelmet vall neki a lány, pedig igazából csak annyit közölt vele, hogy ostoba. Aztán összeesik és kórházba kerül. Másnap a kórházból jövet összetalálkozik egy lánnyal, akit Oshiroi-nak hívnak. Sok hülyeséget összebeszél neki, és látszólag ő tudja is, hogy mi történt tegnap a bevásárlóközpontban, mert Yoh nem igazán. Bár semmi érdemlegeset nem tud meg tőle. Feltűnik egy másik szereplőnk is, aki az osztálytitkár lesz, vagy mi. Shiraume, aki folyamatosan Oshiroi után kérdezősködik, és rendszeresen felpofozza Yoh-t. Aztán még aznap este ismét elmegy a bevásárlóközpontba. Ott megint jól elverik, de azok után végre kap egy kis felvilágosítást, hogy mi is folyik az üzletben. A megmaradt bento-kat, amiket nem tudnak eladni, azokat le szoktak árazni. Fél áras bentoknak nevezik. Ezekért a bentokért küzdenek  a Farkasok, illetve a Kutyák. A Kutyák annyiban különböznek a Farkasoktól, hogy tapasztalatlanok, nincs becenevük, amivel elhíresülhetnének a város harcosai között, és gyengék. Megismerkedünk a Jég Boszorkával is, vagy inkább Yarizui-senapi-al, aki másodéves, és majd a gondjaiba veszi Satou-t és Oshiroi-t.

Szóval a Farkasok beceneveket kapnak. Ilyen például Yarizui beceneve, a Jég Boszorka, vagy majd később Satou-é, a Perverz. Illetve Shaga-é, aki kicsit később tűnik fel, és Yoh valamiféle rokona, akit a Tó Szépségének becéznek. Meg így tovább. Tehát az egész történet ezekre a bentokra épít. Minden részben van valami bento megszerzési lehetőség, lehetnek akár a strandon, akár otthon.

Tizenkét rész, mégis rengeteg problémán kell átvergődnie magát Satou-nak is, és mivel ha már Perverz, akkor az ütéseket mindig ő kapja. Háremanime, ezért sokat nem is vártam tőle. Van egy csomó lány, akik látszólag mind rajonganak a főszereplőért. De mondjuk ebben a három-hatást annyira nem dolgozták ki. A Jég Boszorka hülyébb ilyen téren, mint gondolnánk, így neki nem esik le, hogy Satou akár egy kicsit is érdeklődne utána, Oshiroi a saját perverz világában él, ezért ő sem olyan értelemben rajong Yoh-ért, A Tó Szépsége mondhatni igen, rajong. Ez azonban a későbbi részekben már nem nyilvánul meg annyira intenzíven. És később, a Sawaga Kyou-ikerpár sem érte, hanem a Jég Boszorkáért fog rajongani, de ez még nem azt jelenti, hogy ne tisztelné a Perverz-t. Fejlődésen azt hiszem csak Satou esik át, ott is az erő és hozzászokás terén. Eléri, hogy egyesek tiszteljék, a nagyobb csatáit nem egyedül, hanem többedmagával vívja, így nem is akasztják rá a mindenható főszerepet, hanem egy egyszerűbbet. Ő társaságban mozog, és ez így jó.

Borzalmasan vicces, érdekes és szórakoztató anime. 2011-ben készült, így mondhatni gyönyörű grafikája van, bár a főszereplőt nem sikerült valami szívtipróra megcsinálni, ezenkívül szerethető jellemet kapott. Bár egy-két jobban kinéző pasi is feltűnt benne, személyes kedvencem például Kaneshiro volt, akit nagy bánatomra nem igazán raktak bele a történetbe. Egy-két rész erejéig. A Sawagi-ikrek karaktermegoldását imádtam, nagyon szépek és egyediek lettek. Bár jellemben már nem mondhatnám annyira kitörőnek. Igazából háremanimétől hatalmas karakterjellemeket nem is várhatunk, ezt így kell megszokni. Az openinget imádtam, mind videóilag, mind zeneileg annyira jó lett, hogy az hihetetlen.

A vége tetszett. Tetszett, mert Satou nem játszotta egyből a hőst, hanem megvárta a tetőfokot, és akkor cselekedetre buzdított MINDENKIT. Nem hősködött egyedül. Nem várta meg, amíg agyonverik, hanem igenis tisztességes csapatmunkával küldte a padlóra az ellenséget. A harcjelenetek tökéletesen kidolgozottak, érdekesek. Hiszen mindenkinek más harcstílusa van, például a Tó Szépsége pálcikákkal, vagy az ikrek bevásárlókosarakkal hadonásznak. Nem is keveset kapunk az ilyen jelenetekből révén, hogy ez az anime főmozgatója. Ám az érdekes harcjelenetek ellenére sem rakták tele bugyivillantgatással, sőt. Egy sincs benne. Én legalábbis nem tapasztaltam, bár azért az ecchi itt is megmutatkozik.

Legeslegjobb karakter.

Egyszóval szerettem. Bár most így elgondolkodtam, hogy a sok háremre nem jellemző tényező ellenére még mindig oda sorolható-e, de rá kellett jönnöm, hogy az alaphelyzetben igenis oda tartozik. Ettől függetlenül a műfaj egy kiemelkedő példánya, így mindenképpen érdemes megnézni. Már csak azért is, mert annyira vicces, hogy fél áras bentokért, tehát ételekért versengenek, de olyan komolyan, hogy a néző sokszor már el is felejti miért is megy a harc. Mintha legalább az életükért küzdenének. És már csak ezért is nagyon szórakoztató. Az endinget, mint ahogy másnál sem, itt sem hallgattam meg. Nem is fogom. De egyébként nagyon nincs rá panaszom, szerintem egy nagyon vicces, szórakoztató, érdekes háremanime.

Értékelés: 10/8.

Anime: Another

Már elég régen véget ért az anime kiadása, én is láttam már végig, de a vélemény íráshoz körülbelül csak most érkeztem el. Nevezhetjük ezt lustaságnak és időhiánynak is, de az előbbi sokkal inkább jellemzi az okot, amiért nem írtam meg.

Ajánlásból kezdtem el, mert nem szeretek animék részeire várni, de egyszerűen annyira megfogott, hogy az akkor még csak három részes Anothert egyből kivégeztem - ugyebár a harmadik részig. Aztán hétről-hétre mindig nagy izgalommal vártam, hogy mi fog történni.

A történet igazán egyedi, horror vagy thrillerhez hasonlító stílusú. Van egy srác, Sakakibara - rohadt idegesítő és hosszú neve van -, ki főszerepünket játssza. Átköltözött Tokyo-ból egy Yomiyama nevezetű helyre, ahol a nagyszülei és édesanyjának testvére él. Édesapja Indiában van üzleti úton, édesanyja pedig születésekor meghalt. Amint odakerül, egyből le is betegszik, kórházba kerül, ahol aztán majd újdonsült osztálya három tagja meglátogatja majd. Elég furcsa dolgokat hordanak össze neki, majd távoznak. Találkozik majd az iskolában egy Misaki Mei nevezetű lánnyal, aki éppen a testvérét megy meglátogatni a hullaházban. Oké, szóval csak ... Áh, ebből nem magyarázom ki magam.:D Visz neki amúgy egy babát is. Különös pozitívuma az animéknek, hogy némileg nagy szerepet kapnak ezek a babák. Nem a történet előrehaladásában, hanem a jelképes részekben. És nagyon szépen is vannak megrajzolva. Érdekes, élethűek, már-már hátborzongatóak.

Visszatérve a történethez, Kouchi megy szépen az osztályba, miután kikerül a kórházból, és ott semmi konkrétumot nem mondanak neki, összehaverkodik egy-kettővel meg a szokásos. Aztán kiderül, hogy Misaki Mei is az osztálytársa, de a többiek valamiért nem foglalkoznak vele, levegőnek nézik meg ilyenek. Misaki azt csinál, amit akar, senki nem figyel fel rá. Kering egy történet is az iskolában, hogy 26 évvel ezelőtt egy nagyon okos és pedáns tanuló életét vesztette, de az osztálya egyszer csak úgy kezdett el viselkedni, mintha az még élne, így érettségiztek le és ilyenek. Azóta a kilencedik évfolyam harmadik osztályára lecsap egy átok, ami kinyírja a tanulókat és azok rokonait, ha nem előzik ezt meg azzal, hogy egy tanulót levegőnek néznek. Mivel minden évben egyel több asztal van a kilencedik évfolyam harmadik osztályában, mint kellene, tehát az egyik tanuló szellem, de ezt ő maga sem tudja. Szóval megvan a hátborzongató elősztori.

Innen már levághatjuk, hogy Misaki az a tanuló, akit levegőnek néznek. Kouchi viszont nagyon húz a lány felé, kérdezget felőle, követi őt hazafelé, beszélget vele, amit az osztálytársak nem néznek jó szemmel. Az átok viszont beindul, és egyetlen osztályt ismernek egész eddig, aminek sikerült leállítania az átkot. Már rögtön a második epizódban meghal az egyik tanuló, elég brutális módon, az én torkomat is kikezdte a látvány.:D

Szóval folyamatosan haláloznak el a tanulók, azok rokonai meg ilyenek. Kouchi, Misaki (akit közben megtettek létezőnek, ja, és előtte még Kouchit és nemlétezőnek titulálták, hátha ez leállítja, de nem így történt, ezért mindketten újra létezhetnek asd) meg még hárman az osztályból elkezdik keresni a megoldást arra, hogy megállítsák ezt az egészet. Az egész annyira hangulatfokozó, hogy az valami félelmetes. Minden egyes résszel egy újabb darabkát rakhatunk bele a tizenkét darabos kirakónkba, és a végén már csak ilyen szöveggel tudtam nézni: my mind is full of fuck.

Miért?

Hát először is az utolsó részben vagy a fél osztály kidöglik. Sokan elég vicces módon, de az biztos, hogy az utolsó pár részt én úgy végig izgultam, mint még soha semmilyen animét. Hihetetlenül jól megcsinálták a fokozást, és olyan vége lett, amire még a macim sem számított volna. Bár ott voltak a jelek, de annyira el voltak dugva, hogy a fene se gondolta volna.

Tehát történetileg egy nagyon jó horrort sikerült összerakni, a grafikában pedig egy percig sem csalódtam. Bár ahogy láttam, a kétezer-tizenkettes animékre ez a fajta grafika nagyon jellemző. Szépen kidolgozott, ez nem vitás, azonban hiányzik belőle valami. Nem tudnám megmondani mi az, de nekem néhány helyen kicsit elnagyoltnak tűnik. Ez az Another-ben annyira nem mutatkozik, aminek örültem is.

A karakterek annyira nem lettek egyediek, nagyjából ugyanazt dolgozták ki az annyira nem fontos szereplőknél folyamatosan. Bár a lányokon még próbáltak valamit kezdeni, de a fiúk egy-egy részletes különbözésben nyilvánultak meg. Egyébként sok szerethető, és kevésbé szerethető karakter volt benne. Egy-két karaktert sajnáltam. Például Izumit. Őt szerettem. Egy azon kevés női karakterek egyike, akit sikerült érdekesre és szerethetőre megcsinálni. Mei-vel nem spanoltam. Ő olyan semmilyen karakter lett, vagy nem is tudom. Mindenesetre nem lett elég hátborzongató, mint amúgy annak kellett volna lennie, ezt valahogy nem sikerült visszaadni. Az viszont még nagy pozitívum volt, hogy a karakterek a végére teljesen bediliztek a nyomástól, ami rájuk nehezedett. Nem tudom, szerintem érdekes volt nézni a sok érzéseket kontrollálni nem tudó emberkét.

Az opening jó volt, mint rajzolásilag és kivitelezésileg, szóval maga a videó nagyon zsír volt, azonban a zene kibírhatatlanul rossz. Nekem nem tetszett. Az ending meg unalmas. Azt már a legelején dobtam a kukába, végig se néztem. Tehát ezeket nem sikerült eltalálniuk.

Lényegében amúgy nagyon jó anime volt, szerettem, lebilincselően érdekes és még félelmetes is. Én ajánlanám azoknak, akik nem rettennek vissza a műfajtól. Örültem is, hogy végre van egy anime, ami visszaadja a hátborzongató hatást, bár eddig nem sok horrort láttam animékben. Na majd ezt pótolom.

Értékelés: 10/8,7

Kiégtem.

Movie: The Thing (2011)

Annyira nem volt kedvem semmihez, hogy úgy gondoltam végre belefogok valami jó kis horror filmbe. Úgy is régóta akarok már nézni egyet, de valahogy soha nem jutottam el odáig.

Van ez a The Thing című film, amit már naaagyon régóta meg szeretnék nézni, de persze odáig se jutottam el..xD Mint általában semmiig. No mindegy, szóval ezt választottam.

A történet arról szól, hogy találnak az Antarktikán (asszem asd) egy hatalmas űrhajót, illetve a közelében valami jégbe fagyott izét. Hívnak is egy paleontológust (jajj, erről a foglalkozásról mindig az Egy Akatsukis Élete jut eszembe:

(Konan anyja) - És mond csak Pein! Mivel is foglalkozol?

(Pein) - Egy világuralomra törő gonosz szervezet vezető... *Konan megbökdösi* Őő.. Úgy értem.. Őő..

(Konan) - Paleontológus!

(Pein) - Panelonkológus vagyok!... Mi? - leutaznak oda, és mindenféle kertelés nélkül elindulnak a helyszínre.

Megsasolják a hatalmas hajót, amivel az a valami jöhetett, aztán pedig magát a valamit, amit majd ki is nyisszantanak a helyéről, aztán elviszik a bázisukra. Persze a fasz tudóst itt is meg lehet találni, aki mindent tudni akar, le se szarja a következményeket, és ez már alapjáraton idegölő.

Szóval behurcolták, buliznak meg ilyenek, amikor lemegy a néger csávó megnézni a lényecskét. Hirtelen az kitör és elmenekül. Huss, itt a problem. Elindulnak ezek a gyökerek megkeresni, és ez az egyik társuk életébe kerül, de sikeresen felgyújtják, majd beviszik a boncterembe, s az esetből nem tanulva elkezdik felboncolni. Persze, hogy ez az ötlet is a megszállott nyomorék tudósnak az agyából pattant ki. Szóval vizsgálják, és a csaj rájön, hogy mégis hogy működik az egész, de természetesen senki nem akar neki hinni, elindulnak megkeresni a repülőt, ami nem rég szállt fel, hogy a sokkos állapotban lévő társukat, aki látta az első halálát, elvigyék kórházba. A csaj viszont rájön, hogy a repülőn valami baj lesz, mert talált a padlón fém darabokat, illetve a zuhanyzóban egy csomó vért. Szóval a repcsin tényleg ott van a Lény, az le is zuhan, és annak a keresésére akarnak elindulni.

Ja, igen. Az első áldozat nem is ember volt, hanem rögtön egy kutya. Retkek. Plusz horror filmek nézésénél az ember egy valamit megtanul: az esetek többségében a néger hal meg először. Ebben a filmben az utolsók közt van. Asd.

Aztán mégse sikerül nekik, mert felfedi magát a Lény, az egyetlen nő személyében, a paleontológus (- És tulajdonképpen mit is csinál egy paleontológus? - Ehehehh, milyen jó illata van ennek a kajcsinak! Ami egyébként mi is?) mellett. Az még egy embert kicsinál, de ezt is felgyújtják. Utána megpróbálják egy kis vérminta szedésével meg ilyesmikkel megállapítani, hogy melyikük a Lény.

Hogy elmagyarázzam: ennek a lénynek a sejtjei mindenféle szerves anyagot képesek lemásolni, s azzá alakulni. Csak szerveset. Ami nem szerves, azt egyszerűen kidobja. Ebből következik, hogy képes emberi bőrbe bújni, átvenni a személy szokásait, tulajdonságait és ilyeneket, meglapul, majd lecsap.

Folytatva, a laboratórium felgyullad, így ez nem kivitelezhetővé válik. Más megoldás kell. Megnézik, hogy megvan-e a tömés a fogukban. Közben a két amerikai, akik a repülőt vezették, visszatérnek, és persze nem bíznak bennük, ezért elzárják őket a picsába. Akinek nem találnak tömést a fogában, azt félre állítják. Megsasolnák az amcsikat is, de a Lény kiszabadul, ezért megijednek, aztán beszabadulnak az amcsik, akik kinyírnak egy emberkét. És még sorolhatnám a történteket egészen addig, amíg az utolsó túlélőhöz nem érek. Aki kíváncsi rá, az megnézheti.

Maga a történet éppen az egyik legfontosabb dolgot hálózza be, és az pedig a bizalom. Miképpen a Lényecske szambázik a csapat között úgy, hogy teljesen beleolvad a környezetébe egy másik emberben, elég nehéz eldönteni, hogy kiben bízhatsz, s kiben nem. Bár nekem nem kell egy ilyen kis incidens ahhoz, hogy ne tudjak szinte senkiben megbízni, de mindegy. Tehát ha valami ésszerű dolgot is le akarunk vágni egy egyszerű hentelős filmből, akkor talán ez lehet az. Vagy talán csak belelátom a dolgot, kezdek olyan lenni, mint az irodalom tanárok. Whatever.

Nem mondom, hogy különösebb érzéseket indított el bennem, talán kezdek érzéketlenné válni egy kicsit. Mindenesetre undorító volt. De úgy komolyan. A végén már én is forgattam a fejemet jobbra-balra, pedig aztán nem mondom, sok csúnyaságot láttam már. Ez a Lény egyszerűen undorító. Tudom, nem kéne sokat várnom még mindig egy ilyen kaliberű filmtől, de hát na. Nem rémisztett, csak elszörnyedtem tőle. Az biztos, hogy egy pillanatig visszakívánkozott a reggelim.

Amúgy nézhető, bár eléggé időpazarlásnak tartom, ha ezt tudom, akkor tuti nem nézem meg.

Ja, és a vége. Na hát az is megér egy külön misét. Ilyen szar filmbefejezést még életemben nem láttam. Már-már azt hittem, hogy tényleg nem kúrják át a fejem, és lesz benne szerelmi szálhoz hasonlatos valami, vagy két (!!) túlélő, erre aztán mégis csak felgyújtja a csajszi (akit amúgy Kate-nek hívnak) az utolsónak megmaradt faszit. Oké, a szerelmi szálat is csak legalább harminc másodpercig hittem, valahogy sejtettem, hogy valamelyik megdöglik, mert simán soha nem mehetnek a dolgok. Szóval felgyújtja, beszáll a másik kocsiba, és elkezdik a stáblistát. Da fuck? Tulajdonképpen utána még mutogatnak jeleneteket, hogy Lars, aki elméletileg meghalt, gyakorlatilag mégsem, összetalálkozik egy mentőemberkével, vagyis nagyon úgy tűnik, hogy túlélőket keresve sietett oda. Mert amúgy nem lehetett érteni mit pofáznak, gondolom más nyelven is volt, mert feliratozni aaazt oda már luxus. Kirohan majd az épületből még a legyilkolt kutya is épségben, és ebből megállapíthatjuk, hogy az már a Lény. Lars le is akarja lőni, ezért felszállnak, onnan lődözi olyan tíz másodpercig, és ismét stáblista. Ennyi a film.

Kérdem én: mi a fasz történt a kutyával, Lars-al és Kate-el? Dafuq did I just see? Ráadásul ha még jobban belemerülünk, akkor az egésznek nothing logicja sincs. Ha meghal a Lény, akkor a sejtjei azonnal elkezdenek mozogni egy másik testben, amit előtte bebiztosított? Nem értem. Nem is akarom. ._.

And not a single f*ck was given that day.

Ha választanom kéne, akkor azt mondanám, hogy ez volt a legdurcább halál.

Linkek: imdb ; port

Helyzetjelentés animék terén

Szóval elég rég írtam már animékről, ezért most összegzem gyorsan, hogy mégis mi hogy van.

Ben-To: kilencedik rész jönne most, de egyszerűen soha nem jutok el odáig, hogy folytassam, mert állandóan valami másba akarok belekezdeni. Illetve mostanában állandóan amv-ken dolgozom, wowozok vagy simsezek. Ó hogy az a...

High School DxD: nem rég kezdett el vele foglalkozni az US, és hát gondoltam belenézek. Egyből beleszerettem, de erről majd később, amikor az utolsó részt is befaltam. Jelenleg az ötödik résznél járok, mivel a hatodiknak még nem dobtak ki feliratot, ami már kicsit esedékes lenne.

Mirai Nikki: a környezetemben rengetegen istenítették, hogy mennyire jó, s amennyire láttam képeket, elég idegbetegnek is tartottam. Nem is idegbetegnek, csak gyilkolászósnak.:D Oké, igazából csak Akise miatt kezdtem el. Mindegy, szóval ledaráltam rögtön tizenegy részt, most tartok a tizenkettediknél, és hamarosan jó lenne végre folytatni a tizenharmadikkal. Gyerünk te lusta disznó.

Saint Seiya: The Lost Canvas: még mindig a tizenkettedik rész környékénél toporzékolok. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy nézzem, pedig imádom. No mindegy, majd egyszer azt is kivégzem.

Naruto: szépen és nőiesen átugrottam a g*cibe azt a tetű sok fillert (százhetvenkettőnél hagytam abba, illetve gyorsban megnéztem a kétszázhuszadikat), és elkezdtem a Shippuuden-t, amiben most végzem a második részt.:D Mivel amúgy shounen-fightokról - révén, hogy soha nincs végük - nem kezdek külön bejegyzést, vagyis most nincs kedvem, ezért ide leírom az észrevételeimet. Először is olyan undorító fillereket, amiket a sima Naruto produkált a vége felé, még a Bleachben sem láttam. Lassan mozog, szánalmas grafika, logika teljes hiánya és még sorolhatnám. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy le tudtam győzni belső démonaim, melyek mindig arra késztetnek, hogy amit elkezdek azt ne hagyjam abba. A Shippuu meglepően gyorsan halad történetben, még szinte el sem kezdődött, már két Akatsukis is feltűnt. Whoa! Sasorii meg DeiDei asd :D Szóval tök örültem a buksimnak. És azt hiszem élvezet lesz tovább nézni. A fillereket meg majd kivégzem valamikor... Ha már Naruto, akkor pont pár órával ezelőtt gondolkodtam rajta, hogy megveszem a manga negyedik kötetét. Höm.

Fairy Tail: az animével rendesen és szépen le vagyok maradva, legalább olyan négy-öt résszel, szóval majd bele kéne húzni, viszont a mangával haladok úgy, ahogy azzal kell. Elég idegbaszó, hogy olyan lassan halad a történet, és mindig a legjobb résznél mondanak endet neki, de azért kitartok. :D

Bleach: ... a mangát viszem folyamatosan, de ... az animével sehol sem vagyok. Vagyis azt hiszem olyan kétszáznál leragadtam. Pedig pont Ulquiorra harc jött volna. Maaajd nem tudom. Most úgy is abbahagyták, szóval szerintem lesz időm befejezni.

Kimi ni Todoke: elkezdtem az első részt, és ott abba is hagytam. Olyan idegesítő egy anime, hogy már a gondolatától is fáj a fejem. Azt hiszem ezen nem fogok soha túljutni. Már azon is gondolkodtam, hogy dobom az egészet a francba, de ugye én nem szeretek befejezetlenül hagyni dolgokat. Egyszer talán végigérek rajta...

Black Lagoon: nem haladtam, még mindig az ötödik rész jön. Ja, de. A negyediket néztem meg nem rég. Nem tudom miért haladok vele ennyire lassan. Pedig rengetegszer van hozzá hangulatom, mégsem állok neki.

Uta no Prince-sama Maji Love 1000%: milyen undorító neve van. Meg az anime is az, bár dobni nem akarom, mert a végére kíváncsi vagyok. Mondjuk egy tapasztaltabb animés, talán egy idióta is tudja, hogy a libafos szemű csaj senkivel nem fog összejönni, mert az ilyen bishivel agyon baszkodott animékben sosem jön össze senkivel a főszereplő csaj, de valamiért mégis vonzz. Majd meglátjuk.

Another: hamarosan jön belőle egy poszt.

Starry Sky: soha nem fogom befejezni, a mindössze tizenegy perc hosszúságú részei ellenére sem.

Tokyo Mew Mew: khm. Majd egyszer. :D

The Melancholy of Haruhi Suzumiya: Ebből is csak pár rész van vissza, utána jöhet a többi évad. Angolul már láttam végig, de őszintén semmire nem emlékszem. Egyszer talán ezzel is végzek.

Hell Girl 2. évad: amint a fent említettek közül egyet-kettőt kivégzek, szerintem ezt is befejezem. Bár ebből még legalább huszonegy rész vissza van.

Azt hiszem ennyi lenne a nálam most futó animék listája, és nagyon nem kéne még újnak nekilátni, ugyanis ezeknek is győzök a végükre érni. Sok sikert nekem. Jobban érzem magam most, hogy ezt így összegeztem.