Már elég régen véget ért az anime kiadása, én is láttam már végig, de a vélemény íráshoz körülbelül csak most érkeztem el. Nevezhetjük ezt lustaságnak és időhiánynak is, de az előbbi sokkal inkább jellemzi az okot, amiért nem írtam meg.
Ajánlásból kezdtem el, mert nem szeretek animék részeire várni, de egyszerűen annyira megfogott, hogy az akkor még csak három részes Anothert egyből kivégeztem - ugyebár a harmadik részig. Aztán hétről-hétre mindig nagy izgalommal vártam, hogy mi fog történni.
A történet igazán egyedi, horror vagy thrillerhez hasonlító stílusú. Van egy srác, Sakakibara - rohadt idegesítő és hosszú neve van -, ki főszerepünket játssza. Átköltözött Tokyo-ból egy Yomiyama nevezetű helyre, ahol a nagyszülei és édesanyjának testvére él. Édesapja Indiában van üzleti úton, édesanyja pedig születésekor meghalt. Amint odakerül, egyből le is betegszik, kórházba kerül, ahol aztán majd újdonsült osztálya három tagja meglátogatja majd. Elég furcsa dolgokat hordanak össze neki, majd távoznak. Találkozik majd az iskolában egy Misaki Mei nevezetű lánnyal, aki éppen a testvérét megy meglátogatni a hullaházban. Oké, szóval csak ... Áh, ebből nem magyarázom ki magam.:D Visz neki amúgy egy babát is. Különös pozitívuma az animéknek, hogy némileg nagy szerepet kapnak ezek a babák. Nem a történet előrehaladásában, hanem a jelképes részekben. És nagyon szépen is vannak megrajzolva. Érdekes, élethűek, már-már hátborzongatóak.
Visszatérve a történethez, Kouchi megy szépen az osztályba, miután kikerül a kórházból, és ott semmi konkrétumot nem mondanak neki, összehaverkodik egy-kettővel meg a szokásos. Aztán kiderül, hogy Misaki Mei is az osztálytársa, de a többiek valamiért nem foglalkoznak vele, levegőnek nézik meg ilyenek. Misaki azt csinál, amit akar, senki nem figyel fel rá. Kering egy történet is az iskolában, hogy 26 évvel ezelőtt egy nagyon okos és pedáns tanuló életét vesztette, de az osztálya egyszer csak úgy kezdett el viselkedni, mintha az még élne, így érettségiztek le és ilyenek. Azóta a kilencedik évfolyam harmadik osztályára lecsap egy átok, ami kinyírja a tanulókat és azok rokonait, ha nem előzik ezt meg azzal, hogy egy tanulót levegőnek néznek. Mivel minden évben egyel több asztal van a kilencedik évfolyam harmadik osztályában, mint kellene, tehát az egyik tanuló szellem, de ezt ő maga sem tudja. Szóval megvan a hátborzongató elősztori.
Innen már levághatjuk, hogy Misaki az a tanuló, akit levegőnek néznek. Kouchi viszont nagyon húz a lány felé, kérdezget felőle, követi őt hazafelé, beszélget vele, amit az osztálytársak nem néznek jó szemmel. Az átok viszont beindul, és egyetlen osztályt ismernek egész eddig, aminek sikerült leállítania az átkot. Már rögtön a második epizódban meghal az egyik tanuló, elég brutális módon, az én torkomat is kikezdte a látvány.:D
Szóval folyamatosan haláloznak el a tanulók, azok rokonai meg ilyenek. Kouchi, Misaki (akit közben megtettek létezőnek, ja, és előtte még Kouchit és nemlétezőnek titulálták, hátha ez leállítja, de nem így történt, ezért mindketten újra létezhetnek asd) meg még hárman az osztályból elkezdik keresni a megoldást arra, hogy megállítsák ezt az egészet. Az egész annyira hangulatfokozó, hogy az valami félelmetes. Minden egyes résszel egy újabb darabkát rakhatunk bele a tizenkét darabos kirakónkba, és a végén már csak ilyen szöveggel tudtam nézni: my mind is full of fuck.
Miért?
Hát először is az utolsó részben vagy a fél osztály kidöglik. Sokan elég vicces módon, de az biztos, hogy az utolsó pár részt én úgy végig izgultam, mint még soha semmilyen animét. Hihetetlenül jól megcsinálták a fokozást, és olyan vége lett, amire még a macim sem számított volna. Bár ott voltak a jelek, de annyira el voltak dugva, hogy a fene se gondolta volna.
Tehát történetileg egy nagyon jó horrort sikerült összerakni, a grafikában pedig egy percig sem csalódtam. Bár ahogy láttam, a kétezer-tizenkettes animékre ez a fajta grafika nagyon jellemző. Szépen kidolgozott, ez nem vitás, azonban hiányzik belőle valami. Nem tudnám megmondani mi az, de nekem néhány helyen kicsit elnagyoltnak tűnik. Ez az Another-ben annyira nem mutatkozik, aminek örültem is.
A karakterek annyira nem lettek egyediek, nagyjából ugyanazt dolgozták ki az annyira nem fontos szereplőknél folyamatosan. Bár a lányokon még próbáltak valamit kezdeni, de a fiúk egy-egy részletes különbözésben nyilvánultak meg. Egyébként sok szerethető, és kevésbé szerethető karakter volt benne. Egy-két karaktert sajnáltam. Például Izumit. Őt szerettem. Egy azon kevés női karakterek egyike, akit sikerült érdekesre és szerethetőre megcsinálni. Mei-vel nem spanoltam. Ő olyan semmilyen karakter lett, vagy nem is tudom. Mindenesetre nem lett elég hátborzongató, mint amúgy annak kellett volna lennie, ezt valahogy nem sikerült visszaadni. Az viszont még nagy pozitívum volt, hogy a karakterek a végére teljesen bediliztek a nyomástól, ami rájuk nehezedett. Nem tudom, szerintem érdekes volt nézni a sok érzéseket kontrollálni nem tudó emberkét.
Az opening jó volt, mint rajzolásilag és kivitelezésileg, szóval maga a videó nagyon zsír volt, azonban a zene kibírhatatlanul rossz. Nekem nem tetszett. Az ending meg unalmas. Azt már a legelején dobtam a kukába, végig se néztem. Tehát ezeket nem sikerült eltalálniuk.
Lényegében amúgy nagyon jó anime volt, szerettem, lebilincselően érdekes és még félelmetes is. Én ajánlanám azoknak, akik nem rettennek vissza a műfajtól. Örültem is, hogy végre van egy anime, ami visszaadja a hátborzongató hatást, bár eddig nem sok horrort láttam animékben. Na majd ezt pótolom.
Értékelés: 10/8,7
 |
| Kiégtem. |
