Mielőtt arra szántam volna magam, hogy belekezdjek ebbe az animébe, megmondom őszintén nem sokat vártam tőle. Olvastam egy kritikát is, és az író borzalmas lehúzta, dobta meg ilyenek, így hát egy kicsit engem is visszatántorított, s mostanáig a közelébe se merészkedtem. Tegnap azonban valami újat akartam ismét, és mivel a Macross Frontier nem kötött le eléggé, ezért más után néztem. Valahogy az Inu x Boku SS-nél kötöttem ki. És ez tegnap volt, azóta végignéztem. Tehát gondolhatjátok, hogy az én nézőpontom szerintem annak a kritikaírónak nem volt igaza. Nagyon régen volt már, hogy egy animét végig ledaráltam mindössze két nap alatt. Kevesebb, mint két nap alatt, ugyanis tegnap ESTE kezdtem el. Mindegyik animénél, ahol gyorsabban haladtam, valahol olyan nyolcadik rész környékén megálltam. Itt nem ez lett. Ledaráltam, imádtam, s rengeteg újat tudott nekem mutatni annak ellenére, hogy romantikus vígjáték lenne. Bár elméletileg ez shounen is, amivel nagyon erősen tudnék vitatkozni, de inkább hagyjuk.
Tehát történet. Főszereplőnk Ririchiyo Shirakiin, aki - magától értetődő - a Shirakiin-ház lánya. Az első részben már szembesülhetünk vele, hogy éppen egy bérházba költözik át, amit Ayakashi Kan-nak hívnak, s ezt az információt a történet során még legalább hatszor megosztja velünk, ha nem többször. Hencegő természete van ugyan, megbántja az embereket (nekem is meglepetést okozott a jelleme), de belül törékeny. Ugyanis mint mindenki tudja, egy gazdag és jómódú családba nem szerencsés születni, ha az ember szeretetre és normális életre vágyik. Tetőzzük még ezt azzal is, hogy Ririchiyo egy olyan személy, akiben nagyon erős a youkai-vér, ezért a szüleitől külön nevelték fel, szeretet nem kapott, a család nagyra becsült lányaként kellett élnie. Egész életében cselédek, szolgák és tanítók vették körül, normális emberi kapcsolatokat pedig képtelen volt kialakítani, révén hogy nem ismeri az emberi szeretet mivoltát. Rengetegen gúnyolták a származása miatt vagy egyebek miatt, és mindenki csak azért védte meg, hogy jutalomban részesüljön majd a család fejétől. Így hát felvette ezt a magába forduló jellemet, mindenkit csak megbánt, és nem tud normálisan emberek között viselkedni. Azért akart ebbe a bérházba költözni, hogy itt majd egyedül lehessen.
Rögtön a költöztetőautóból való kipakolás után találkozhatunk egy másik nagyon fontos szereplővel, Renshou Sorinozuka-val, aki mint kiderült Ririchiyo gyerekkori barátja. Sok érdekes dolgot mesél a lányról, mint például kiskorában egy egyszerű bocsánatot levélben fogalmazta meg, méghozzá vagy öt-hat lapon keresztül. Ott ki tudta fejezni az érzéseit. Tehát felliftezik a négyes emeletre, ahol a négyes számú szobába kell beköltöznie (nem igazán értem hogy van ez, minden emeleten egy vendég, és annak Secret Service testőre?). Tolja-tolja egy kocsin azt a kevés cuccot, amit jelenleg elhozott, és hoppá, az egyik leesik. Az azonban olyan nehéz, hogy nem tudja felemelni. Így hát hero kell, aki meg is érkezik Soushi Miketsukami személyében, ki Ririchiyo SS testőre lesz. Legalábbis szeretne, azonban a lány elutasító vele. Ő egyedül akar lenni, SS testőrt meg aztán végképp nem akar, nem is kért. De a férfi (mert hát nem egy tinédzser fiúról beszélünk - Ririchiyo 16 éves lesz, Soushi meg hét évvel idősebb nála) nem hagyja magát, mint egy kutya mindent megtesz érte, követi és egyebek, hogy végül a lány elfogadja, mint testőrt.
A történetről még fontos tudni, hogy ezt az Ayakashi Kant azoknak hozták létre, akik ugyanolyan youkai-vérrel rendelkeznek, mint Ririchiyo. Át tudnak változni. Hogyan is? Még őseik keveredtek egy szörnnyel, így a ház valamelyik tagjában természetes, ha jobban kiütközik a vér. Ezek át tudnak változni, tehát más alakot vesznek fel, harcolni és természetfeletti dolgokat tudnak csinálni. Pont ezért rendelnek ki minden ott lakó mellé egy SS ügynököt.
Tehát találkozhatunk még Banri Watanukival, aki egy szőke hajú idióta, s szerelmes egy lányba, kit Karuta Roromiyanak hívnak. Ezek ketten különben nagyon erős szerelmi szálat képeznek, de végtére is a történet során nem térnek ki arra, hogy össze is jöjjenek. Vagy lehet én értelmeztem félre, és már együtt vannak, bár ezt nem tartom valószínűnek. Renshou-ról tudni kell, hogy unott fejű, lusta ember, rosszabb Shikamaru-nál, és az nagy szó. Az ő, mármint Renshou SS ügynöke Nobara Yukinokouji (miért kellett ilyen borzasztóan nehéz és megjegyezhetetlen neveket választani szerencsétleneknek?), aki egy perverz, de nem akárkire bukik ám. Fiatal és szép lányokra. Aztán ott van még Zange Natsume, aki Watanuki SS ügynöke, és kiköpött úgy néz ki, mint a Pandora Hearts-ből Break, illetve a jellemük sem tér el különösebben, úgyhogy azt hiszem őt nem kell bemutatnom. Aki még fontosabb, és youkai-vérrel rendelkezik a történetben, az Kagerou Shoukiin, aki egy akkora állat, hogy az animés iparban ekkora arcot még nem szültek. De komolyan. Mindent és mindenkit mazochistákra és szadistákra oszt, bárkiről megmondja, hogy ő milyen típusú. Toaletteknek nevezi a többieket, egy igazi perverz és komolyan nagyon nagy arc. Egyszerűen annyit röhögtem rajta, hogy szerintem évekig nem leszek ezután képes ilyen tevékenységre. Az ő SS ügynöke Roromiya, akit előszeretettel kapcsol láncra, öltöztet cosplay ruhákba, meg ilyenek, de ez különösebben nem zavarja a lányt, mert neki csak az evésen jár az esze. Kajak semmi máson. Amíg ő kaját kaphat, addig azt sem érdekli, hogy a világ széthull körülötte. Vannak még ugyebár a személyzeti tagok is, akik külön-külön mind nagyszerű jellemet kaptak, egyik sem lett elhanyagolva. Kevés szereplővel tolták meg ezt az egyszerű kis animét, de minden egyes mellékszereplő kapott valami jellemet, valami egyediséget, valami érdekeset. És ezt tisztelem a legjobban az egész animében. Hogy olyan hihetetlen karaktereket sikerült összehozniuk, amitől körülbelül lehidal az ember. Egyszerűen imádtam az összeset. Még Soushi-t is, akit talán annyira nem lehet, legalábbis egyesek biztos falra másztak tőle a túlságos ragaszkodásától. Lehet én puhultam meg az évek során, vagy ilyesmi, de tök átéreztem az elejétől fogva, hogy nem talpnyalós szándékai voltak. Hanem olyan valami igazi. Nagyon sikerült ezt átadniuk.
Tehát vissza a történetre. Az egész Ririchiyo jellemfejlődésén és Soushi-val való kapcsolatán alapul. Megmondom őszintén a tizenegyedik részben úgy gondoltam, hogy ez már így lezártnak tekinthető, a tizenkettedik valami elkúrt izé lesz, de szerencsére tévednem kell, és egyetlen kifogásolnivalót találtam benne, de azt nagyon. Tehát gondolom már mindenki sejthette az elején, hogy bizony-bizony Ririchiyo és Soushi össze fognak jönni. Ezt sem a szokásos módon tették, mert nekem kb tök egyértelművé vált már a tizenegyedik végén, hogy innentől járniuk kéne, mégsem tették. Így egy elég vicces módon, de végtére is összejönnek. A felháborodásom tárgyát igazából az képezi, hogy a legeslegvégén ilyet szól Soushi: "Van egy álmom. Gyereket akarok." Vagy valami ilyesmi. Anyád. Én nem voltam felháborodva a loliconon, egy mukkot sem szóltam a perverz nőről, aki fiatal lányokra bukik, kajak mindent tök poénra vettem, de ez az egy téma úgy nagyon fejbe baszott. Gyereket? Ember, egy tizenhat éves lányról beszélünk. Ha ilyet szólna a barátom, szerintem első kézből kikúrnám az ablakon. Mármint, te jó isten. Nem szaladunk előre egy kicsit? Ezt úgy simán kihagyhatták volna az egészből, én nem hiányoltam volna. Egy tökéletes szerelemi történet tökéletes lezárásaként fiatalok között nem a gyerek kérdését kell felvetni. Azt hiszem.
Mindenesetre ettől eltekintve szeretem ezt az animét. Ennél több kifogásolnivalót amúgy sem találnék benne, és ez nagy szó. A grafika gyönyörű, méltó egy 2012-es animéhez, van benne némi harcjelenet is, azok is gyönyörűen vannak kidolgozva, Ririchiyo és a többiek nem állandóan ugyanabba a ruhába járkálnak, mindig nyújtanak valami újat. Cselesek voltak a készítők, mert az ending utánra is rakosgattak be kis jeleneteket, amikkel jól megfogtak, mert soha nem nézek endinget, így ha nem hívják fel erre a figyelmem, akkor valószínű az összeset átugrom. Egyébként se az ending, se az opening nem volt rossz, bár zeneileg nincs a toppon, az én kényes elvárásaimnak legalábbis nem felelnek meg eléggé, azonban a videó mindkettőnél nagyon szép, ráadásul az ending folyamatosan változik. Szereplőkre orientálódva. Kagerou endingje a legjobb és pont. A seiyuu-k csodálatosak, nem adtak alább a legjobbaknál, állóképekből meg aztán nem sokat kapunk, tényleg minden szépen ki van dolgozva.
A legviccesebb az egészben az, hogy órákig tudnék erről szövegelni, kifogásolnivalót alig találok benne, ahhoz képest, hogy először meg sem akartam nézni. Minden várakozásomat felülmúlta, és ez az anime egy jó példa volt arra, hogy mindennek adni kell egy esélyt. Az előző bejegyzésemet is ez indította meg, azok a kérdések az anime nézése során merültek fel bennem. Soushi viselkedése és tragikus múltja miatt. A választ nem tudnám rá megadni, mert magam sem tudom mit választanék. Büszkeség? Megalázkodás? Körülménytől függ. De ha csak így spontán kéne válaszolni, akkor sem tudnám melyiket kéne választanom.
Tehát nekem ez egy erős kilences a tízből. Nem akarok tizedeket írni, hogy bonyolítsam. Mindenkinek ajánlom, szerintem szerethető, élvezhető és egyben tanulságos is. Gondolom.
9/10
