Book: The Hunger Games (2008)

Igen, ma sikeresen a végére értem a könyvnek, s mivel az alaptörténetet már ismertettem egy korábbi bejegyzésemben, amiben a filmről írtam kritikát, ezért arra most nem térnék ki részletesebben.

Először is tanuljatok a hibámból, és soha, de tényleg SOHA ne nézzétek meg előbb a filmet, minthogy kiolvasnátok a könyvet. Így megfoszt attól a csodától, hogy magad képzelhess el mindent. Tény, hogy még ezek után is a leírtakra hagyatkozva úgy képzeled el a tájat, a szereplőket, ahogy te szeretnéd, azonban a film mindenhogyan befolyásolni fogja a képzeleted. Ez egy idő után már nem zavart, de most így utólag annál inkább bosszant.

Tehát térjünk ki máris arra, hogy milyen volt a könyv. Jó. Nem is szimplán jó, nagyon jó. De természetesen ennek is vannak hibái, mint minden másnak, így ezeket kivesézem, illetve teszek egy undorító dolgot. Iiigen, összehasonlítom a filmmel. Tudom, hogy egy film soha, de semmilyen körülmények között nem tudja felülmúlni a könyvet, hiszen egy könyvnél te mindent úgy képzelsz el, ahogyan szeretnél, ezáltal nagyobb örömet okoz neked, azonban a filmben mindent tálcán raknak a pofádba, és nem dönthetsz a szereplők kinézetéről, helyzetéről, egyebek. Ettől függetlenül én most szeretném összehasonlítani, már csak azért is, hogy bebizonyítsam a rengeteg Peeta x Katniss rajongónak, hogy alaptalanul ajnározzák körbe ezt a párost. Tudom, nem csak az első kötet alapján kéne érvelnem, de majd még teszem itt a szépet, ha kiolvastam a másik két kötetet is. Oké, annyira nem is alaptalan, de majd benézek oda a színfalak mögé, és kiturkálom az igazságot, amit egy hülye is lát.

Rue (amit Rutának fordítottak - wtf -) is egy csodálatos karakter. Még gyerek, aranyos, okos és érdekes. Nagyon sajnáltam. Aranyosak voltak Katnissel, neki Rue jelentette a Prim helyettesítést az arénában. Valamilyen szinten. De magáért szerette. Mert emlékeztette a húgára. Csúnya dolog, hogy meghalt, de talán jobb így, mintha mondjuk Katnissnek kellett volna végeznie vele. Azért szomorú, hogy még milyen kicsi, és esélye sem volt felnőni.

Kezdjük először is a stílusával. Nagyon érdekes, végig jelen időben írja le, és E/1-ben. Így születtek számomra vicces részek, mint például egy Katniss szöveg után odaszúrták a 'mondom' szót, ami szerintem így annyira vicces, hogy az hihetetlen. Aztán ugyebár Katniss egy tizenhat éves tinédzser. Lehet, hogy érettebb a koránál, hiszen egyedül látja el a családját, de ettől függetlenül jelentkezik nála a tinédzserek sajátossága: gyakran változik a véleménye, sokszor döntésképtelen, kusza nagyon sok minden, mivel ő mesél. Így egyes részeket talán nehéz megérteni, hiszen egy tinédzser gondolkodásmódját kegyetlenül nehéz megérteni. Ettől függetlenül fogjuk rá, hogy jól vissza tudta adni az író ezt. Bár azért én egy ennyire felkapott könyvtől valami érdekesebb és jobb fogalmazási stílust vártam, de ettől eltekintve nagyon élveztem.

Rengeteg dolgot tudtam meg, amikkel a film nézése után nem voltam tisztában. Csodálatosan leírja a Perem lakóinak helyzetét, hogy igazából milyen szörnyű nekik. Mennyit éheznek, mennyit szenvednek, és ilyenek. De, Ezenfelül nem ítéli el ezt az életfajtát, és ez teljesen sugárzik a könyvből. Nem ítéli el, mert az ember ott önmaga lehet, tapasztalhat, élvezheti az életet egyéb kihágásokkal. Nem kapja meg azokat, amiket szeretne, de ezt sokan nem is bánják, hiszen ettől lesznek erősebbek, és azért valljuk be, szépen kiderült, hogy a Kapitólium lakói felettébb boldogtalanok. Tetszett ez, hogy ennyire sütött belőle ez a gondolkodásmód, mert én is így gondolom. Lehet, hogy az a sok Kapitóliumi idióta irányítja Perem lakóinak életét, de ők soha nem lesznek annyira szabadak, és annyira teljes életet sem képesek majd élni, mint azok, akiket elnyomnak. És lehet, hogy sokan halnak meg éhezésben, de így a talpraesettebbek képesek életben maradni, és ez az élet körforgása nem? Egy egyszerű íratlan szabály, ami kezdetek óta létezik, mind a természetben, mind a civilizációban.

Bár sokan mondják, hogy szépen túljárt Katniss a főfejesek eszén, de én ezt egy olyan átlagos megoldásnak láttam, de tetszett, hogy annyira talpraesett és nem-félteni való lány. Ügyes húzás volt tőle, azonban a végén előadott szerelmi dráma már nem tetszett. Peeta úgy ahogy van undorító karakter. Nem csak hogy nem tud magára vigyázni, még idegesítő is. Ebben a könyvben azt mutatták be, hogy ki mennyire érdemli az életet. Az erősek és kiképzettek, az éhezők és szegények életét mutatták be. Ha egy ilyen környezetben élsz, akkor tudnod kell talpraesett viselkedni, nem? Nem illett a képbe Peeta szerencsétlen jelleme. Nem illett a testalkatához, a munkájához. Azért rinyált, hogy száraz kenyeret kellett zabálnia, amikor Katnisséknek sokszor még enniük sem volt mit? Valljuk be, nem szerettem már az elejétől fogva. Már a filmben is úgy voltam vele, hogy nem bánnám, ha kinyiffanna. Katniss nagyon ügyesen csinálta az emberek félrevezetését. Csodálatosan elhitette mindenkivel, hogy ő mennyire szerelmes Peeta-ba, közben ebből semmi nem volt igaz.

Ez az a kitűző, ami az egész trilógiának a szimbóluma. Katniss kapta a polgármester lányától - a film szerint a Zugban kapta -, és bár eredetileg nem kéne ennyit jelentenie, de a történet során kiderül, hogy ezek a fecsegőposzáták - istenem de balfasz egy elnevezés - mennyire fontosak is a történetben. Amolyan jelkép. De nem sokszor emlegetik fel a történet során, csak ha bizonyos időközönként, hogy el ne feledkezzünk róla. 

És akkor térjünk most rá az érveléseimre a párosokkal kapcsolatban, amihez kelleni fog a film összehasonlítása is. Tehát a filmben szinte semmi nem jött át. Váltogatták egymást a képek össze-vissza, de nagyon sok cselekedetnek nem vágtuk le az értelmét. Rengeteg mindent kihagytak, átvariáltak, ilyenek. Azonban a legjobban a szerelmi szálat cseszték el. Bár Jennifernek sikerült úgy alakítania Katniss szerepét, hogy látszódjon rajta az a pusztán baráti szeretet, amit igazából Katniss érzett, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy vissza tudja rántani a történetet a könyvbe, mert a rendezők csodálatosan elintézték, hogy totálisan egy Peeta x Katniss szerelmi szálon fusson a történet. Nem értek egyet ezzel, és mindjárt írom is, hogy miért.

Katniss, ahogy a könyvben is csodálatosan le van írva, NEM szerelmes Peeta-ba. Szeretné a viadal után letudni a dolgot, szeretne barátságban maradni Peeta-val, de ennyi neki elég is. Szimplán azért, mert szeretné visszavinni a körzetébe, hogy feleslegesen ne kelljen meghalnia, ezért már mindjárt rá kell gyanúsítani, hogy szerelmes? Katniss természetéből fakadóan nem annyira egyszerűen becserkészhető lány. Gale-nek azonban sikerült annyit elérnie, hogy Katniss egész végig rá gondoljon a viadalon. Ő és a húga adtak neki lelki támogatást, és nem Peeta. Miközben a fiúval van, Katniss folyamatosan Gale-re gondol, hogy vajon ő mit szól azokhoz a jelenetekhez, amiket végig kell néznie a tévében. Nem biztos az érzéseivel kapcsolatban, és oké, bevallom, talán a végére kicsit jobban meg is kedvelte Peetat, de ez még mindig nem szerelem. A könyvben le van írva, hogy igen, többet érez Gale iránt, mint egy egyszerű barát iránt szokás. Lelki társak, vagy még annál több. Aki nem hiszi, az jobban teszi, ha elolvassa a könyvet. Megpróbálhatnék fecsegni órákig az igazamról, de nem fogom rátukmálni senkire a véleményem. Egyszerűen el kell olvasni a könyvet, és mindjárt minden ép eszű embernek le fog esni, hogy így történt.

A tévéről még jut eszembe. A könyv üzenete még az is volt, hogy milyen egyszerűen le lehetne győzni a tévé butító és agymosó hatását. Mert valljuk be napjainkban a tévé diktál, a média és az ilyenek. De ha senki nem figyelne erre, ha valami olyan lépést cselekednénk, ami méltó lenne arra, hogy a lábaink előtt heverjenek, akkor nem lenne ez az egész. Katniss jól megoldotta. Szart az egész Kapitóliumra és a médiáram, no mi lett belőle? Totális győzelem. Azt felejtjük el, hogy ezeket a patkányokat mi etetjük. Amelyik patkány folyamatosan etetve van, az többet akar, vissza-vissza tér, s kirág az utolsó csontodból is. Remélem érthető hasonlat. A filmkészítők nem tudom mennyire jöttek rá az üzenet lényegére, de vicces, hogy ez lényegében ellenük szólt, mégis megcsinálták filmnek. Nem bántom én a filmipart egészen addig, amíg már oda is nem csak az agybutító anyagokat szállítják. A lényeg, hogy respect Katnissnek, meg a könyvnek is.

Ez a srác nem csak eszeveszetten jól néz ki, hanem a karakter is csodálatos, akit játszik. Akárki akármit mond, én imádtam Catot, és szánalmasnak tartottam már a filmben is a sírós jelenetet. Csúnyán elrontották ezzel, nem úgy halt meg, ahogy azt a filmben beállították. Soha nem sírt volna azért, mert meg kell felelnie a körzete elvárásainak, hiszen ez a dolga, ebben nőtt fel. Szerencsétlen nagyon csúnya halált halt a könyvben, annyira sajnáltam.

Mindenkinek ajánlom, hiszen nagyon szórakoztató. Elkezded, és képtelen vagy letenni, sajnos nem egy órám ment ezzel kárba az iskolában. De egy percet sem bántam meg, mert nagyon élveztem, szabályosan imádtam minden hibájával együtt. Nem hiába lett felkapott, azonban tényleg javasolnám, hogy NE a filmet nézzétek meg előbb, hanem olvassátok a könyvet. A film szinte semmit nem tud visszaadni rendesen, és rengeteg üres pontocskát hagy majd a fejetekben.
Linkek: moly