Figyelem! Erős spoiler veszély, ezért amennyiben nem láttad az animét, és nem szeretnéd idő előtt megtudni a végét, akkor NE olvasd el ezt! Ha meg neked tök mindegy, akkor nyugodtan.
És igen! Végre az utolsó részt is kivégeztem ebből az animéből, s most megosztom veletek szerény véleményemet. Egyébként mielőtt belevágnék: egy hihetetlenül JÓ animéről fogok most összegzést írni, ami úgy tökéletesen megfelel a beteg lelkivilágomnak, az ízlésemnek és satöbbi. Mindjárt írom miért.
Tehát már az alaptörténet is egy kész misét megér, hiszen annyira jó, hogy az Another vagy a műfajhoz hasonló animék simán elbújhatnak mögötte. Kezdjük talán azzal, hogy a cím jelenetése Future Diary, tehát Jövő Napló. Erre épül az egész. Tizenkét ember a tér és idő urától kap egy hatalmat, ami naplók formájában jelenik meg. Ezek a naplók különböző módon és szemszögből jósolják meg a jövőt, amin lehet változtatni vagy betartani. A naplók általában telefonon keresztül értesítik tulajdonosukat a jövőről, azonban vannak kivételek is, akik valami más eszköz segítségével használják erejüket. Miért is kapjuk ezt a veszélyes és hatalmas erőt? Mert Deus, a tér és idő istene hamarosan meg fog halni, utód kell, különben a világ elpusztult.
Itt jön a képbe Amano Yukiteru, aki történetünk főszereplője, és egy olyan idegesítő főkaraktert még életemben nem láttam, mint ő. Egyszer rohadt menő, másszor meg harakirit tudnék elkövetni magamon, annyira hülye. Mindegy. Tehát ő a főszereplő, akinek nincsenek barátai, a telefonjába állandóan lejegyzi, hogy mi történik körülötte, szülei elváltak, s az egyetlenek, akikkel kicsit talán szorosabb kapcsolatot ápol, az Deus, a tér és idő istene, illetve Muru Muru, aki az isten segédje, vagy micsoda. De ezek a lények is csak az ő fejében vannak, gondolja Yukiteru. Egyik nap a naplója olyan dolgokat kezd el leírni magától, amik még meg sem történtek, csak meg fognak. Yukiteru észreveszi, s használni kezdi a napló erejét, azonban egy lány, Gasai Yuno felfedi kilétét, és üldözőbe veszi. Beszorítja egy liftbe, ahol közli vele, hogy ő is egy naplótulajdonos, de nem akarja Yuki-t megölni, majd megcsókolja. Viszont egy másik személy tényleg üldözi Yukiteru-t, ő a Harmadik. Tehát egy naplótulajdonos. Yuki kapja az Első számot, Yuno a Másodikat, a Harmadik pedig maga az egyik tanáruk, s egy sorozatgyilkos lesz. Miután őt sikeresen kiiktatják, következő részben már jön is az újabb bonyodalom, méghozzá Uryuu Minene képében, aki a Kilencedik naplótulajdonos és egy terrorista. Szánt szándékában áll megölni Yuki-t, ezért az szövetkezik Yuno-val, hogy életben tudjon maradni. Feltűnik a negyedik is, Kurusu Keigo, aki szeretné megvédeni az Elsőt. Yukiteru-nak sikerül kiszúrnia Kilencedik szemét, azonban megölni nem lesz képes, Kilencedik elmenekül. És innen gondolom a történet már magától értetődő.
 |
| AKISE FUCKIN' ARU |
Deus egy játékot hozott létre tizenkét ember között, s ezeknek ki kell nyírniuk egymást, hogy a végén csak egy maradjon, aki majd átveszi a tér és idő istene feladatát. Egy Túlélő Játék.
Mind a tizenkét embernek története van. Mind a tizenkét ember valami különleges oknál fogva lett naplótulajdonos, és mint mindenki gondolhatja, a legfontosabb ezek közül az Első és a Második. Mindegyik egy igazán őrült és ütős karakter. Komolyan tetszett az összes történet, mindegyik egy tragédia, hogy milyen borzalmasan alakult minden, mit szerettek volna. Az összes egyszerűen csak a végső boldogságot akarta, vagy másnak a végső boldogságát. Ezért szerettek volna istenek lenni. Nem mindegyik természetesen. Ettől függetlenül a történet vezetés csodálatos, nagyon csavart és szájtátós. Megnézhetünk akár húsz részt a huszonnégyből, körülbelül annyival leszünk okosabbak, mint a mókus, amikor beszélünk hozzá. Mindent a végére hagynak, és az egész nagyon megcsavarodik már, egy egyszerű játékból elefántot csinálnak, dimenziók között ugrálnak meg ilyen hülyeségek. Lényegében úgy vettem észre, hogy valamilyen szinten boldog véget akarnak neki rakni, ezért muszáj volt valamit kitalálni, hogy visszahozzák a szereplőket. Mivel amúgy a tér és idő istene erejével ez lehetetlen, és már a teljes brigádot kinyírták, ezért jött ez a dimenzió ötlet, és máris vagy három ugyanolyanba csöppenünk át, hogy a végén a harmadikban mindenki megkapja a várva várt boldog véget, csak a második dimenzió Yukiteru-ja lesz szánalmasan a padló alatt.
Már az elejétől fogva tudtam, hogy Yuno meghal majd, Yukiteru pedig isten lesz. Nem is számítottam rá, hogy bármelyik másik naplótulajdonos közül kerüljön ki a nyertes. Nem véletlenül lett Yukiteru az Első. Mindenesetre én biztos nem őt választottam volna, mert annyira gyerekes, hogy az már szánni való. Folyton csak sír, Yuno nélkül semmire sem képes, naiv és idegesítő. Azonban vannak jó pillanatai is. A vége felé kezdett megtökösödni, meg is lepődtem, hogy az új Yukiteru, miután elvesztette a szüleit, csak úgy henteli az embereket. Yuno idegesítő, ragaszkodó és undorító pióca módjára viselkedik. Az elején fullon azt hittem, hogy skizofrén, de csak pszichopata, és amúgy így még kedvelhető is lenne, de amit már művelt, az azt hiszem túl ment minden határon. Tény, badass jellemet kapott, ezt sosem vitattam, de az a sok Yukkii-zás már legalább annyira az agyamra ment, mint a Kurosaki-kunozás. Egy picit sem háborodtam fel, vagy szomorodtam el, amikor megdöglött. Végig azért ordibáltam, hogy Yukiteru szúrja már le a büdös francba. Ami nem így lett, de azt hiszem az öngyilkos Yuno is megfelelő megoldás volt. Minene a kedvenc női karakterem az animében. Az ő jelleme volt a legjobb, őt találták el a legjobban. Meg is érdemelte a boldog véget, és már csak miatta is nem húzom le ezt a dimenzió ugrálást. A kezét viszont sajnálom, ettől eltekintve ő igazán szerethető és érdekes karakter. A kedvenc férfi karakterem Akise Aru - na ki más -, aki megkaphatja a legjobb karakter címet az animén belül. Hogy ez a srác mennyire nyugodt, érdekes, megfontolt és okos... Hihetetlen és túl tökéletes. Azt sajnálom csak, hogy egy olyanba szeretett bele, mint Yukiteru, mert hogy az a srác nem érdemelte meg Akise érzéseit és fáradozásait, az biztos. És a többi karaktert azt hiszem ki sem jelölném, mert nagyon hosszú lenne leírni egy ilyen zseniális, jól összerakott, őrültekből álló csapatot. Ez az anime aztán rendesen visszaadja, hogy milyen az élet, milyen az emberek önzése, a kegyetlenség, a tragédia és még ilyenek. Bár lehet csak én gondolom így, de képernyőn azért minden butítódik. Ha most mi lettünk volna például Minene helyében, akkor nem is tudtuk volna mit tegyünk. Vagy milyen borzalmas lenne. Azt mondom ennél jobb szereplőgárdát össze sem rakhattak volna, csak mondjuk Yukiteru karakterét kellett volna még megerősíteni, mert a csúszómászó stílust nagyon nem szeretem, és ezt Yuki nagyon is tökéletesen képviselte.
A végén tehát meghal Yuno, Yukiteru visszatér a második dimenzióba, s ő lesz az isten. Mutatják, hogy később mi lesz belőle, de az már annyira szánalmas, hogy csak fogtam a fejem. Mondjuk nem is tudom mit vártam egy ilyen szánalmas embertől. Veri magát a sötétben, nézegeti a hatszáz éves bejegyzést, második Muru Muru-t hagyja a francba agyonunni magát, illetve elég csúnya is lett. Szánalmas én mondom, szánalmas.
Grafika nagyon szép, nem volt vele különösebb gondom. A zenék nagyon jók, az opening pedig egyszerűen csodálatos és imádnivaló. A zene is és a videó is. Még felidézi azt a pszichopata Yuno-t, akit szeretni is lehetett. Aki már úgy pszichopata, hogy egy srác után futkos, az már kicsit idegölő. Történetvezetés megfelelő, csak a fent említetteket tudom felhozni kifogásként, mint például ugye a végét.
