Mostanság a társadalomban nagyon felütötte a fejét az elektronikus dolgok használata. Pár év alatt annyit fejlődött az emberek technikai tudása, hogy az szinte hihetetlen. Manapság számítógépek és egyéb ilyen kütyük nélkül nem is vagyunk képesek megélni, hiszen mindent ezek irányítanak, vagy valamilyen közük azért mégis csak van a dolgokhoz. Persze régebben sem voltak megvetendőek, gondoljunk csak vissza az első számítógépekre vagy a PlayStation-re. Játékokat kezdtek el gyártani ezekre, és talán nem is mondok senkinek újat, amikor megemlítem a Pacman-t vagy a Super Mario játékot, hiszen a mostani fiatal felnőttek játékai voltak ezek. Hogy elkalandozzunk a játékok világába, a mai világban hatalmas szerepet kaptak. Egyre több játék jelent meg az évek során, amik kikapcsolódással kecsegtették használójukat, később aztán már, amikor majdnem minden háztartásban megtalálható volt egy számítógép, és sokkal később még az ilyenek, hogy Xbox is bejött, már nem volt megállás. Az emberek szerettek ezekkel a játékokkal játszani, hiszen egy karaktert irányíthattak, ölhettek benne, élhették azok életét, és még rengeteg hasonló játékformát tudnék mondani. Aztán később kialakult az is, hogy játékon belüli karakterekkel ne csak egyedül, hanem többen játszunk a világ minden tájáról való emberekkel, akik nincsenek a szobánkban, hanem mondjuk több ezer mérföldre lehetnek tőlük. Ezek az MMORPG-k, és mondhatni csak pár éve kapott nagyobb szerepet ez a játékműfaj. A legjobb benne, hogy az internet segítségével felcsatlakozunk egy szerverre, és nem csak magunkban játszunk, meg elvagyunk pár óráig, hanem ismerkedhetünk másokkal, akik szintén felcsatlakoztak a szerverre, és játsszák azt a játékot, amit mi is. A kapcsolatteremtés és az MMORPG-k csodálatos világa az, ami manapság hírnevet hozott neki. Tudnék is pár példát felhozni, mivel magam is szenvedélyes MMORPG játszó vagyok. Ezek a játékok egy olyan varázslatos vagy érdekes világba kalauzolnak el minket, egyszerű embereket, ahova talán sosem juthatunk el, és talán ez vonzza a fiatalok többségét. Mert hogy ez általánosságban a fiatalok játéka, ámbár meglepő, de idősebbekkel is találkozhatunk egy-egy ilyen játékban, és nem is gondolnánk, hogy milyen sokkal.
Mivel mostanában ennyire beindult az ipar, nem is volt meglepő, amikor elkezdtek kijönni az első filmek a témával kapcsolatban, az olyan filmek, amik a "kocka" társadalmat célozták meg. Azon meg már végképp nem volt fennakadva senki, hogy az animék világát is befertőzte ez a szenvedély, és bár kezdetlegesen már rég megvoltak azok a dolgok, mint a jövőbeli technikai paradicsom, ahol olyan gépeket, programokat és kütyüket fejlesztettek ki, amik a mostani világban még lehetetlenek, azonban nem állunk tőlük messzire. Sokak szerint nem kell olyan hosszú idő, és beköszönt az, amikor már fel sem kell állnunk a székünkből, mert a gépek mindent elintéznek helyettünk. Ezek persze elméletek, de a mostani rohanó világban nem tartható kizártnak. Tehát, hogy visszaugorjunk az eredeti játék-témához, nemrégiben belefogtak egy olyan animébe, aminek pontosan az MMORPG-k világa a főtémája.
2022-ben járunk, és kezdetnek azonnal bejelentik, hogy piacra dobták a már várva-várt Sword Art Online VRMMORPG-t, ami csak limitált kiadásban kaphattak, és kiadás után nem sokkal már el is kelt az összes. Megismerkedünk főhősünkkel is, Kirigaya Kazuto-val, aki a híreket hallgatva (heti MMO Stream, amiből következtethetünk arra, hogy az MMO-k világa eléggé elterjedt lett abban az időben) éppen újságot lapozgat. Igen, ő már réges-rég megvette a játékot, kiderül róla majd később, hogy nagyon szereti az ilyen dolgokat, és a legtöbb idejét a számítógép előtt tölti. Nem is csúnya berendezése van, igazából elég fullos és mindenképpen irigyelhető. Tehát időben a fejére kapja a NerveGeart (ami elősegíti a virtuális csatlakozást, hiszen arra az időre sikerült kifejleszteniük azt, hogy a játékokban tényleg valóságosan ott legyél, tehát a NerveGear irányítja az agyon keresztül az érzékeidet, hogy ott legyél a játékban), és pont időben azonnal fel is csatlakozik. A játék egyébként csodálatos. Már csak ez a pár perc megfogja a nézőt, hiszen valami olyat lát, amit eddig soha, és azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki azt kívánja, bárcsak lenne ilyen valóságban is. Kirito lesz a játékbeli neve, és amint felcsatlakozott, az összes többi ember, aki szintén megvette a játékot, ugyanígy tesz. Kirito össze is barátozik már majdnem valakivel, aki segítséget kér tőle (hiszen Kirito volt egyike azon szerencséseknek, akik tesztelni tudták a béta verziót, és ezt a fiú észreveszi az alapján, hogy milyen otthonosan mozog a helyen), amikor észreveszik, hogy a játékból nem lehet kilépni. Igen, akkor mindenkit visszateleportálnak a főtérre, és megjelenik Kayaba Akihiko, a játék kitalálója, tervezője és megalkotója, azzal a szándékkal, hogy közölje velük végzetüket: a játékból csak akkor szabadulhatnak, ha teljesítették mind a száz szintet. A probléma még csak nagyobb lesz, amikor még azt is megosztja velük, hogy ha itt meghalnak, akkor a való életben is meghalnak, mert a NerveGear azonnal kiiktatja őket az agyukon keresztül. Tehát ha megpróbálnák levenni a fejükről a családtagjaik vagy barátaik azt a vackot, akkor... ráfáztak. Már rögtön az első héten ilyen okokból rengetegen meghaltak, később mindenki mást kórházba szállítanak. Még így is sokan maradtak, és bár Kirito tudja, hogy nem lesz egy sétagalopp, kénytelen valamit kezdeni a helyzettel, és elindul fejlődni. Később találkozik egy Asuna nevű lánnyal, és egy csapattal elmennek az első emelel boss-át (főmufti) kinyírni. Ott kiderül, hogy Kirito béta tester volt, és kinevezi magát ott, a boss fight végén, beaternek, és ezentúl szólózik. Így indul hát a történet. Rengeteg embert, leginkább középúton behatárolt kor szerint (fiatalok és fiatal felnőttek), csapdába ejt egy ilyen játék, és itt most tényleg az életükért kell küzdeniük.
A téma azért érdekes, mert manapság sokat látni interneten olyan embereket, akik szeretnék, ha lenne zombi apokalipszis, vagy tényleg egy ilyen életre-halálra való küzdő világban lehetne élni. Biztos izgalmas is lenne, és mit mondhatnék... én is ezek táborát erősítem, ezért is nagyon érdekes történet. Az anime nagyon jól bemutatja a rossz és a jó oldalát is a dolgoknak. Véletlenül sem veti a pokol bugyraiba az elképzelést, kiemeli a pozitívumokat, amik tűnhetnek lazulásnak vagy filler-félének, de valahogy olyan jól megalkották, hogy még ezek a részek is élvezetesek. Milyen lehet a kedvenc játékunkban élni? Ez egy olyan kérdés, amire képletesen az anime választ ad. Végignézhetjük Kirito magával szembeni civódását, a fejlődését és a nagy szerelme kialakulását. Az elején még nem is gondolnánk, hogy ez a fiú tényleg mennyi mindenre képes, és bizton állíthatom, hogy talán az egyik legjobban összehozott anime karakter, akivel eddig találkoztam. És azért ez nagy szó egy olyan embernél, mint én, aki már oly sok animét megnézett. Kirito karaktere olyan édes-kesernyés féle. Vannak nagyon jó tulajdonságai, és mint főhős, kellenek a kiemelkedő tulajdonságok, azonban ezt tényleg magából hozza ki, és ő tényleg próbálkozik. Bár nem igazán a jellemfejlődésen van a hangsúly az anime során, az csak egy darabkája. Később leginkább már a szerelmi szál kialakítására figyelnek, illetve a játékbeli ármánykodásokra, cselszövésekre és ügyek megoldására. Hogy végre végig lehessen vinni, és szabaduljanak a játékból. Sokan feladják, azonban legalább ugyanennyi kitart az elhatározásnál, hogy vissza akarnak térni a normális életbe.
Azt hiszem nem vagyok azzal a meglepődéssel egyedül, ami a tizennegyedik rész végén hatalmasodott el rajtam. Bár azt hinnénk (ÉS INNENTŐL MOST NAGYON NAGY SPOILER), hogy a játékot végigviszik, de nem ez történt, és a tizenötödik részben már vissza huppanunk az eredeti világ, azonban magunkkal visszük azt a problémát, hogy nem minden SAO játékos ébredt fel, köztük Asuna sem. Kirito megkapja azt a fülest, hogy egy másik játékban látták az ottani Világfa tetején a lányt, és a fiú gondolkodás nélkül beleveti magát az új VRMMORPG-be. Később kapunk egy új főgonosz, és nem is tudom miért írom azt, hogy új, amikor Kayaba nem is igazán nevezhető gonosznak, még annak ellenére sem, hogy mennyi ember halála szárad a lelkén. Nem hiszem, hogy a készítőknek az lett volna a szándékuk, hogy őt feltétlen rossznak állítsák be, hiszen a sok tragédia ellenére ő volt valami újnak az elindítója. Később már meg sem próbálják gonosznak beállítani, sőt még valami kapcsolatot is kialakítanak közte és Kirito között. És nem csak azt az egy új világot teremti meg, amire manapság sok százan epekednek, hanem majd a későbbi MMO világot is Kirito kezébe nyújtja, aki - szokásához híven - megosztja azt mindenkivel.
Persze a készítők nem bírták ki, hogy ne rakják Asunat olyan helyzetbe, ahol Kiritonak mindenképpen a hős szerepét kell játszania, azonban eléggé megdolgoztatják azt hiszem szegény lányt, de így aztán a SAO-ban megismert kemény viselkedését felváltotta valami lágyabb és nőiesebb. No nem úgy kell rá gondolni, mint egy diktátorra, csak azért tényleg odatette magát. Az ALO-ban viszont egy olyan helyzetbe kerül, ahol tényleg nem sok mindent tud tenni, bár a méltóságát mégis sikerül megőriznie, és ez egy olyan dolog, amit csodálok benne. Az ALO megalkotója és egyben a második felvonás ördöge egy pszichopata, ebben biztos vagyok, és már-már vészesen csúnya területekre evezett ki az az ember. Tehát nyugodtan állíthatom, hogy a Sword Art Online-ban minden volt. És ez nem negatív értelemben vehető. (SPOILER END)
Egyébként Asuna múltjáról nem sokat tudunk meg, bár az ember az opening alapján ezt várta volna, de talán Kirito és a húga múltjára fektetnek a legjobban hangsúlyt, de náluk se vitték túlzásba, ami mindenképpen pozitívum, mert annyit árultak el, amennyi szükséges volt, és többet nem foglalkoztak a témával. Végre. Bár még így is azt hiszem sokszor volt megemlítve ugyanaz a dolog, de még mindig nem többször, mint egyes animékben.
Ha már opening. Nagyon csodálatos zenékkel rukkoltak elő, és nem csak az openingben, hanem az endingben is. Illetve mindkettő videója is felcsigázó, és késztet, hogy nézd az animét, mert egy jól összevágott opening sok kedvet adhat egy animéhez azt hiszem. A grafikával nem volt problémám, nagyon szép és kidolgozott, a harcjelenetek csodálatosak és nem elnagyoltak, ami nagyon fontos, hiszen én minden egyes fightnál meresztettem a szemeim a monitorra, nagyon izgultam, ugyanakkor csodáltam a képvilágot. Az viszont mindenképpen mínusz pont, hogy szerintem a karakterek némiképp kisgyerekesek. Nézzük csak meg Asunat vagy Kiritot. Nem tűnnek a korukhoz megfelelőnek. És persze Japán, nem hagyhatták ki a testvérszerelmet sem, ami szerintem erőltetett volt és nem is illett a képbe, de még megbocsájtható.
Asuna és Kirito szerelme egyébként érdekes. Lassan fejlődött ki, először még kerülték is egymást, de olyan mérhetetlen szerelembe csapott át, hogy azt hiszem az emberi szívnek tökéletes szerelmet alkották meg vele. Ez már amolyan egy szerelem továbblépett verziója, ami már az erősebb és maradandóbb érzést tartalmazza: a szeretetet. Érdekes, hogy ilyen fiatalon ezt képesek megtapasztalni, de nem kötök bele, mert lehetséges, ha a két fél igazán érett a dologhoz. És azt hiszem ez Asunaról, főleg Kiritoról elmondható. A vége nagyon szép lett, a legjobban az tetszett (SPOILER), hogy bár egy gyilkos játékkal kezdték, mégsem hagyták ott az MMO-k világát, sőt ők virágoztatják fel. Mennyi ember halt meg a szemük előtt, és mégsem vetik meg azt a helyet, ahol ezt meg kellett tapasztalniuk. És talán ez volt az, ami a leginkább megfogott a történetben, ez volt az, amit a legjobban becsültem benne. (SPOILER END)
Az anime nem tagadott meg semmit (lásd a pszichopata főmukit), és még úgymond az ecchit sem hagyták ki belőle, de ezt is olyan természetes úton adagolták, ami a való életben is előfordulhat. Nem túloztak igazából semmivel, annyit raktak bele majdnem mindenből, amennyi kellett, és Aincrad világát is annyira szépre tervezték, hogy az ember csak csorgatta utána a nyálát. Komolyan, nem viccelek, csodálatos.
Sok mindent tanulhatunk az animéből, aminek segítségével talán közelebb juthatunk egy jobb világ megépítéséhez (itt most nem arra gondolok, hogy legyen mindenki őrült, és tartsanak fogva lányokat játékokban), gondoljunk csak Kirito néhány okosabb szavára. Gyerekmesének tűnhet elsőre téma alapján az anime, azonban hatalmas érzéseket, izgalmakat és nem megvetendő mondatokat tartalmaz.
Rengeteg pozitív dolgot említettem az animéről, és nagyon kevés negatívot, mondhatnátok, hogy ez azért van, mert engem is elkapott a divatláz, ami a SAO iránt megy mostanában, de én erre csak annyit tudok válaszolni, hogy nem véletlenül szeretik ennyien. Ez egy olyan téma, és leginkább egy olyan anime, ami a hozzám hasonló érdeklődési körű embereknél nyerő, így hát nem is csoda, ha van, akinek nem tetszik. Ettől függetlenül nagy sikert aratott, és bár még csak nemrég dobták ki az utolsó részt (amire mindenki körmöt húsig lerágva várt), már be is jelentették a második évadot. Mert ugyebár a Sword Art Online egy light novel alapján készült, és még vissza van két része, amit nagy érdeklődéssel várok. Sokáig egyébként azt hittem, hogy erőltetni akarják a folytatást, hogy minél többet kaszáljanak belőle, de aztán utánaolvastam a neten a light novelnek, és kiderült, hogy van még két része a dolognak. Így úgy gondolom nem ronthatják el, ha az első kettőt sem, azonban remélem utána már nem akarnak belőle kisajtolni folytatást.
5/5
Még így a végére (spoiler): Oké, a végén az a Lyfa és Kirito tánc szánalmas volt. És amúgy Asuna új kinézete nagyon szép.
